A karácsony előtti vasárnap, amit a nyugati világban aranyvasárnapnak neveznek, a mi karácsonyi készülődésünket is bearanyozza. Hogyne tenné, amikor az ünnepi fő énekben már ezt énekeljük: „Krisztus születik, hogy előbb elesett képmását fölemelje.” Milyen gyönyörű megfogalmazása ez a karácsony lényegének! Jómagam mindig kihallom belőle a bizánci egyház atyáinak kedves gondolatát a „megfordított teremtésről”.

December 27.

A IV. században élt asszony életét tanítója, Szent Jeromos egyik leveléből ismerjük. A regényes életutat Nicholas Patrick Wiseman westminsteri bíboros-érsek könyve tette a nagyközönség számára is ismertté. Fabiola történetét azóta filmben és képregényben is feldolgozták.

De mit tudunk pontosan a Rómában született asszonyról? Fabiola egy régi és gazdag patríciuscsalád gyermeke volt. Első férjétől a római jog szerint elvált, majd az egyházi törvénynek ellentmondva másodszor is megházasodott. Második férje azonban korán elhunyt, ami megrendítette és Isten felé fordította Fabiolát.

Lk 2,22–40

Lukács szelíd lelke a harmóniát kedveli. Míg a többi evangélista azt mondja el, hogy az ószövetségi választott nép, a zsidók nagy része elutasította Jézust, Lukács inkább azt emeli ki, hogy voltak az ószövetség korában nevelkedett jámbor, hívő zsidók is, akikben már működött a Szentlélek, hittel felismerték Jézust, az Üdvözítőt, és nagy szeretettel befogadták őt. Ilyen volt az a két öreg, akik a mai evangéliumban szerepelnek: Simeon „az igaz és istenfélő férfi”, akit a Szentlélek vezetett és ösztönzött, és Anna, az özvegy prófétaasszony, aki szinte állandóan a jeruzsálemi templomban tartózkodott, imádkozott és böjtölt. Mária és József szintén teljesítik, sőt túlteljesítik az ószövetségi törvény előírását: nemcsak az anya számára előírt áldozati szertartást végeztetik el, hanem a gyermeket is elhozzák a templomba, hogy „bemutassák az Úrnak”, ami nem volt előírva.

A római liturgia történetéből

„Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek” (Mt 28,19). Máté elbeszélésében Jézus a missziós paranccsal búcsúzik tanítványaitól.Az evangélista szerint a Szentháromság nevében kiszolgáltatott keresztség a hitre jutás döntő mozzanata. Elválaszthatatlan az egyház missziós tevékenységétől, amellyel a Föld végső határáig elviszi az örömhírt: Jézusban elérkezett az üdvösség.

Az igazi jó családban mindig nagy öröm egy kisbaba születése. Repeső szívvel várják az érkezését, izgatottan készülődnek a megszületésére. Amikor végre megérkezik, boldogan fogadják. Örömmel veszik körül, babusgatják, pátyolgatják. Hasonló érzések tölthetnek el bennünket is a kereszténység nagy családjában a karácsony előtti várakozásban, majd magán az ünnepen, amikor Jézus Krisztus születését ünnepeljük. Ő bájos kisbabaként érkezett közénk, ámde a világ Megváltójaként!

Január 2.

Előkelő kappadókiai családban született 329-ben vagy 330-ban. Apja – aki felesége hatására tért meg – püspök lett Nazianzban, egy vidéki kisvárosban. A szülők nagy gondot fordítottak Gergely neveltetésére. Először a görög–római kultúrával ismerkedett meg, és az irodalom iránti szeretetét egész életében megőrizte. Összeegyeztette az antik költészetet és a keresztény irodalmat, számos IV. századi himnuszt neki tulajdonítunk, önéletírásának pedig ezt a címet adta: Életem költeménye. Tanulmányai során életre szóló barátságot kötött Nagy Szent Vazullal.