Vigilia-köszöntő, Végh György nevében is…

Különösen megható estére gyűlt össze a galéria ülőhelyeit is megtöltő, népes közönség március 3-án, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola könyvtárában. Ráadásul nem kizárólag katolikusok: az elsők között érkezett meg Fenyvesi Félix Lajos, a kiváló evangélikus költő és publicista, az Evangélikus Élet munkatársa. Ugyanígy a mai, ökumenikus időkre utalt a folyóiratok szabadpolca, ahol az ugyancsak evangélikus Credo mellett ott van a református Confessio és a Protestáns Szemle is. Hiába, ma már történelemnek számít az az időszak, amikor egy katolikustól azt sem vették szívesen, ha belépett egy protestáns templomba…

A Herman Ottó-emlékév tanulságai

2014-ben tematikus év keretében emlékezett az ország Herman Ottóra halálának századik évfordulója alkalmából. A centenáriumi év számos formában lehetőséget biztosított egyedülálló életművének megismerésére. A rendezvények sorából kiemelkedett a városligeti Mezőgazdasági Múzeumban rendezett kiállítás. Az emlékév hivatalos lezárása 2015. február 26–27-én volt. Az ünnepség egy parlamenti és múzeumi konferenciát, szoboravatást és a Herman Ottó-díjak átadását foglalta magában.

A Jolanta-CD margójára

Azt hittem, elmondhatom, hogy Csajkovszkij életművét – beleértve a ritkán játszott operáit, szimfonikus költeményeit, korai darabjait – jól ismerem. Aztán rájöttem, hogy mégsem eléggé. Annak idején persze a Jolantát is hallgattam rádióból, lemezről; 2004-ben, a Bartók + Csajkovszkij tematikájú Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon a minszki társulat vendégszereplésében láttam, aztán 2012-ben a Theater an der Wienben… Mégis, a New York-i Metropolitan februári élő „mozis” közvetítése kellett az újrafelfedezéséhez. (Mariusz Treliński rendező – merész gondolattársítással – Bartók Kékszakállújával állította párba a másfél órás egyfelvonásost. És Valery Gergiev vezényelt…!)

Budapesten mostanában jól állunk A bolygó hollandival. De egyáltalán Richard Wagnerrel. Az elátkozott hajóskapitányról szóló zenedráma skót partoknál játszódó 1841-es ősváltozatát az Operaház tartja műsoron; júniusban pedig a Művészetek Palotájában, a Budapesti Wagner-napokon az 1843-ban, Drezdában bemutatott „hétköznapi” verzió, vagyis a norvég közegbe helyezett Hollandi szólal meg nemzetközi énekesgárdával, Fischer Ádám vezényletével, Kovalik Balázs szcenírozásában. Azt persze még nem tudjuk, hogyan alakul a rendező elképzeléseiben a darab, mi lesz belőle a Müpában, hiszen a remekművek egyik előnye, hogy kimeríthetetlenek.

Szokatlan közönségsiker és fanyalgó kritikai visszhang – akár el is intézhetnénk ennyivel Clint Eastwood legújabb filmjét, az Amerikai mesterlövész ellentmondásossága azonban sokkal mélyebben húzódik holmi jegypénztárak és újságkolumnák szintjénél.