Beszélgetés Bolyki László brácsaművésszel, a Bolyki Brothers basszistájával – „A húsvét utáni időszakban sokat gondolkodom az emmauszi tanítványokról. Ők abban hittek, hogy Jézus az általuk elképzelt módon megváltja a világot. Ehelyett azt tapasztalták, hogy a Mesterüket megkínozták, majd keresztre feszítették. Nekik pedig ezek után magányosan kellett folytatniuk útjukat. Hasonlónak gondolom a ma élő keresztény ember útkeresését is: sokszor kétségbeesetten kutatjuk az általunk jónak vélt módon a Megváltót – ő pedig mindeközben szüntelenül ott van mellettünk. Sokszor anélkül, hogy észrevennénk. A hiányérzet miatt pedig szorongóvá, aggódóvá, magányossá válnak a mindennapjaink” – vallja meg beszélgetésünk során Bolyki László brácsaművész, a Bolyki Brothers basszistája, aki nem mellékesen lelkigondozó szakember is. Bolyki László a művész érzékenységével, felelősségével és humorával végzi előadói tevékenységét és mentálhigiénés hivatását is. Gyerekkori zenei élményekről, nagycsaládról, csapatjátékról és a szólista felelősségéről beszélgettünk.

Ír–magyar összefonódások – Azt, hogy a magyar–lengyel barátság (bármilyen árnyék vetült is rá a közelmúltban) ősi és megbonthatatlan, mindenki tudja. Azt azonban már kevesebben tartják számon, hogy egy ideje az ír néppel is kölcsönösen jó viszonyt ápolunk.

Myung-Whun Chung a zeneünnepen – Harmadik alkalommal járt Budapesten. Először 2005-ben a Francia Rádió zenei együtteseivel jött, Mahler VIII. („Ezrek”) szimfóniáját vezényelte, aztán 2008-ban a Drezdai Staatskapelle élén tért vissza a Művészetek Palotájába. Myung-Whun Chung ezúttal – a Budapesti Tavaszi Fesztivál 2016 keretében – a milánói Scala zenekarával vendégszerepelt a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.

„A barátság a létnek az a köre, ahol az Én is megmarad, a közösség is teljesül és tovább él érintetlenül, de a kettő között és a kettőtől függetlenül a létnek egy teljesen új, sem az egyikből, sem a másikból le nem vezethető, harmadik lehetősége támad. Új létforma nyílik meg.” Hamvas Béla sorai jellemzik a legjobban John Ronald Reuel Tolkien és Clive Staples Lewis barátságát. Colin Duriez könyvében – melyet a Harmat Kiadó jelentetett meg – e több évtizedig tartó mély kapcsolat történetével ismerkedhetünk meg.