Szent Máté apostol és evangélista (Szeptember 21.) – Neve annyit jelent, mint Jahve ajándéka, vagy a hűséges. Kafarnaumban született. A pénzváltóasztal mellől hívta meg őt az Úr, ő az első evangélium szerzője. Sajátos helyzetét mutatja az alábbi részlet az evangéliumból: „Amikor Jézus továbbment, látott egy Máté nevű embert, aki ott ült a vámnál. Szólt neki: »Kövess engem!« Az fölkelt és a nyomába szegődött. Amikor később a házában vendégül látta Jézust, odajött sok vámos és bűnös, és Jézussal meg tanítványaival együtt asztalhoz telepedtek.” Jézus tudatosan vállalta a közösséget a vámosokkal és a bűnösökkel, hiszen maga mondta, hogy a betegeknek kell az orvos. A hagyomány szerint Etiópiában és Perzsiában hirdette az evangéliumot. Etiópiában halt vértanúhalált. Ünnepét azon a napon tartja az egyház, amikor testét a X. század közepén Salernóba vitték át, ahol jelenleg is őrzik.

Liturgikus ünneplésünk alapvetően személyes jellegű, beszédhez kötött, és ezért tekinthető egyfajta szavak által több szinten megvalósuló találkozásnak. A liturgia az ünneplők közösségi beszéd-cselekvése, benne kölcsönös „cserét” figyelhetünk meg egyrészt az ünneplők között, másrészt az ünneplők és Isten között. Ennek során azonban nem dolgokat, értékeket, javakat cserélgetünk egymás között. Többről van szó: beszéd, szavak és gesztusok által megvalósuló találkozásokról. Ennek tudatát mindig elevenen kell tartanunk magunkban, hogy a szentségeket és az áldásokat ne egyfajta gyermeteg, mágikus csodavárással közelítsük. Istentiszteleti cselekvésünk akkor nevezhető valódi istenimádásnak, akkor felemelő és gyógyító, ha a szívünk és az Isten között feszülő bizalommal telt kapcsolatból, a hitből születik.

Világi apostolok és lelkipásztorok – Az Világi Apostolok Közösségének (VAK) ötödik nyári konferenciájára a lelkipásztori munkatársak a papság képviselőit is meghívták kerekasztal-beszélgetésre. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, a lelkipásztori munkatársak fontos feladatokat látnak el főként a kicsi, periférián lévő plébániákon.