Hazai egyházunk egy éve ‒ az események tükrében

Az esztendő vége az ünnepek átélése mellett a visszatekintés, az öszszegzés időszaka is. Az ember, a különböző közösségek számot vetnek: miként is telt az elmúlt év, mi valósult meg a tervekből. Az esztendő egyházmegyei eseményein végigtekintve jól láthatjuk: mi mindenért kell és lehet hálát adnunk. A visszapillantás ugyanakkor gondviselésszerű alkalom az elszalasztott lehetőségek számbavételére is.

Ünneplés helyett hálaadás

Vasmise a szatmári papi otthonban – Hatvanöt évvel ezelőtt, karácsony szombatján, az ostrom alatti Budapesten, a Központi Szeminárium kápolnájában Zadravecz István tábori püspök –főpásztoruk felhatalmazásával – öt szatmári diakónust szentelt pappá.

Milyennek látjuk őket?

Teszt a papság évére – Szeretjük és értékeljük-e papjainkat? – erre a kérdésre kereste a választ José Ignacio Munilla spanyol püspök. Hívei számára tesztet állított össze, amelyet a közelmúltban a Zenit című nemzetközi katolikus hírügynökség is közzétett. Sokak szerint a papság éve csupán klerikális esemény, a szűken értelmezett egyház belső ügye. Ez azonban nem így van – fogalmazott Munilla püspök –, hiszen amikor egy pappal találkozunk, hosszasan elbeszélgetünk vele, vagy akár csak rátekintünk, az Istennel találkozás hiteles vágya is eltölthet bennünket. A papságról alkotott mindennapi képünk a hivatások alakulására is hatással lehet. Hiszen a lelkipásztorok személyét és munkáját megbecsülő, szeretetteljes hozzáállás hivatásokat ébreszthet. Az alábbiakban közöljük a papságról szóló teszt magyar fordítását. Kitöltve mindnyájan képet kaphatunk arról, milyen helyet foglalnak el életünkben a klerikusok.

Ruténföld apostola

Boldog emlékű Konstancia – Az elfeledett Árpád-házi hercegnőről és királynőről régi lengyel, halicsi, valamint magyar krónikák is szólnak. Egy fiatal krakkói történész, Piotr Stefaniak kétnyelvű (magyar-lengyel) tanulmányt írt a hercegnőről.

„Művelt, tehát veszélyes…”

Melocco János, a magyar katolikus újságírás mártírja – „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” Az emberiség Megváltójának szavai ezek, azon az utolsó vacsorán, amikor barátaitól búcsúzott. Azt is megmutatta, mit kell cselekedni: mindhalálig hűséges volt ahhoz a küldetéshez, amelynek célja az volt, hogy mindnyájunkat megtanítson az emberi lét Istentől akart igazi szépségére, nagyságára és mélységére. Akik követték ezen az úton, azokat a századok során rendszeresen kemény üldözések érték. Így volt ez a kereszténység első századaiban, majd világszerte ismét a XVII. századtól kezdve. S így volt ez a mögöttünk hagyott XX. században is.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.