Motorosok a szentlaposi Szûzanyánál
Az ország minden részéből és a határon túlról érkező zarándokok részvételével idén is megrendezték a hagyományos motoros zarándoklatot az Ecséd település szélén található Szentkútvölgye Mária-kápolnájánál.
Mindszenty-zarándoklat Esztergomban
Az idei, huszadik alkalommal megrendezett országos Mindszenty-zarándoklaton és a bazilikában megtartott szentmisén a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai, a hazai politikai, kulturális és tudományos élet képviselőin túl az ország minden részéből zarándokok százai vettek részt. Az Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek által bemutatott szentmisén Schönberger Jenő szatmárnémeti püspök mondta a homíliát.
Hová vezet a Mária-út?
Mesterkéltnek ható kérdés, mégsem felesleges, mert többféle válasz adható rá. Nagynénjéhez vezető útját még csupa remény járta át. Názáretből Betlehembe vezető útján kapta az első leckét arról, mire is mondott igent az angyali üdvözletkor. Áldott állapotában nehéz utat kellett megtennie, hatósági rendeletre. Mint a mai vándorló migránsoknak. Mennyire szükséges volt máris a nevelőapa segítsége!
Hajtásvégek és nemzeti jövendõ
Javában tart a lombosodás, szinte robbannak a hajtáscsúcsok, mind a teljesedés felé tör. Ahogyan az ifjúság is. Mert olyanok fiataljaink, mint a fa ágának hajtásvége. De ha gondozatlanok a fák, kórokozók hemzsegnek a zsenge vesszőcsúcsokon, veszélyben a későbbi termés. A nemzet gyümölcsöskertjében is láthatók e jelek. A fiatal nemzedékre tukmált, sorvasztó hóbortokra jobban oda kellene figyelni.
E hóbortok némelyike szinte párhuzamos közoktatásként hat. Egy haszonleső, világméretű szórakoztatóipari gépezet visszaél a teremtettségünkből, illetve bukott emberi természetünkből fakadó valós szükségleteinkkel. Betöltésükért rossz helyre irányít bennünket, illetve álszükségleteket alakít ki bennünk. Közben szinte belehalunk igazi szükségleteink betöltetlenül maradásába, legyen az a transzcendesre nyitottság, biztonság- vagy fontosságérzet.
Bernardino sürgőnye
Mindig a középen. Csak az építhet
adamant-íveket – s szerez jó tudást
arról az egyetlen folytonos reményről,
aki a mélypontján adta át magát
szíveknek s hirdetett szüntelen csodát
A közgazdaságtan is jegyzi
Siena másik szentje
Szent Katalin és Bernardin nem voltak testvérek. Utóbbi akkor született, amikor Katalin meghalt. Közös erény tette rokonná őket: a bölcsesség. Isten hallgatásának megértése. Kierkegaard, a bölcselő írja: „Ne engedd, hogy valaha is elfelejtsük: Te akkor is beszélsz, amikor hallgatsz; add, hogy bízni tudjunk abban – várva jöttödet –, hogy Te szeretetből hallgatsz, miként szeretetből beszélsz. Így akár hallgatsz, akár beszélsz, mindig ugyanaz az Atya vagy, ugyanaz az atyai szív: szeretsz bennünket hangoddal és nevelsz bennünket hallgatásoddal.” Benső kaland ezt átélni, ahogyan Bernardino is átélte, a „beszédes”. (Így ismerték Itália-szerte: Bernardino.)
Szava tisztán hangzott, mint harangok esti zsoltára. Az ékes beszéd művésze volt, ezzel vonta magára a pápa és az áskálódók haragját, mert tudták, nem fölösleges egyetlen megnyilvánulása sem, hanem az igazság csöndje.
Emlékezetből, tehát szívből
Fedezzük fel a zsolozsmát!
Minden istentisztelet egyik fontos eleme az ismétlés. Napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra ugyanazokat a szövegeket imádkozzuk. Ismétlés nélkül nem lehetséges liturgia: az imádságban való részvétel egyik záloga az, hogy tudjuk, mikor mi következik, biztonságban ráhagyatkozhatunk az ismerős, otthonos mondatokra.
Nem kivétel ez alól az egyház hivatalos zsolozsmáskönyve, a Liturgia Horarum sem, amely lényegében négy hétre osztja el a zsoltárokat és más biblikus szövegeket. Vannak szerzetesközösségek, amelyek két vagy épp egy hét alatt imádkozzák el a teljes zsoltároskönyvet. A lényeg az ismétlődés.
Dús legelőkről
A bárányokat éjszakára összeterelik egy őrizhető karámban, hogy a vadállatoktól megvédjék őket. Reggel a gondos pásztor kivezeti a rábízott állatait a legelőre. Ismeri őket és azok is ismerik az ő hangját. A közös bizalom lehetetlenné teszi, hogy bárki is tévútra vezesse, elterelje a juhokat. Bizalom bizalmat szül. Amikor pedig a pásztor nevükön szólítva kihívja juhait, előttük megy és vezeti őket a reggel frissességében, ki a szabadba. Ez a kép, melyet Jézus használ mindenképpen alkalmazható a beszorított emberekre. Beszorítva abba a kényszerbe, hogy mindig és mindenhol meg kell állni a helyünket és eleget kell tenniük az élet kisebb és nagyobb kihívásainak. Mindig, mindenhol, mindenkinek meg kell felelnünk. Összeszorítva lenni embertársainkkal, akik újra és újra megsebesítenek és mi is megsebesítjük őket, mert mi mindannyian olyan sebezhetők vagyunk.