Véget ért a Miskolci Jameson CineFest

Szeptember 14. és 23. között rendezték meg Miskolcon kilencedik alkalommal a Jameson Nemzetközi Filmfesztivált. A hatszázhuszonnégy akkreditált vendég, a mintegy száz újságíró és a közel tizenötezer néző részvétele azt jelezte, hogy a korábbi évekhez viszonyítva jelentős előrelépés történt a szakmai közösségek elérése és a közönségszervezés terén is. A névadó whiskygyártó, Miskolc város vezetése, a térség parlamenti képviselője vagy épp az Emberi Erőforrások Minisztériuma a maga módján idén is segítette a filmszemlét Miskolcra álmodók terveinek teljesülését. Bíró Tibor, a fesztivál ötletgazdája és fáradhatatlan igazgatója, valamint kiváló csapata, Madaras Péter, Csákvári Géza, Muszatics Péter és segítőik lankadatlan lelkesedéssel hozzák létre, lehelik életre és bonyolítják le évről évre Magyarország legnagyobb filmszemléjét.

A képes sajtó Magyarországon, 1780–1880

„Fogj egy sétapálcát, és légy vidám” – Fényes Szabolcs egykori slágere jutott eszembe, amikor megláttam a Budapesti Történeti Múzeum kiállításán egy régi szerkesztőségi íróasztalt, rajta néhány gyertyalámpát, cizellált papírvágó kést és néhány finom fából faragott sétapálcát a fogashoz támasztva. A látogató szeme előtt egy letűnt világ kel új életre, amelyben még „minden szép volt”, ahol még számított a minőség, ahol nem kellett rohanni. Akkoriban másképp mérték az időt… Az ember mintha egy jókedvű vásári forgatagba került volna, úgy elevenednek meg a XIX. század gazdag ornamentikával díszített, fa- és rézmetszetes, litografált sajtótermékei. Manapság, amikor vizuális robbanásról beszélnek, és képek milliói zúdulnak ránk válogatás nélkül a világhálón és a televízión keresztül, azt gondolhatnánk, hogy a sok kép csak a fejlett digitális korszak sajátossága.

Este van,
fogytán a szó
a Házban.
Mosolyog a naplemente.
Már nem emlékszem a szemedre,
olyan voltál, mint október 23-án
az a vidéki, ki félelmét feledve
követelte:
Adjatok helyet! Magyarország az enyém is!

hazaérkeztem a nyelvbe
minden szó elégve
bezár az utca
a hamuba sült ige
nem sétál kedvére

valamikor a sovány vasárnapok
úgy tántorogtak
mint megboldogult mennyasszonyok
a háromnapos lakodalomra
távolról jöttek mégis hazataláltak

Soványodott egregyi Madonna,
Orcád megrezzen a rigószóra.

Vastagodik az esti szürkület,
elém vetődik, Uram, a rettenet,
nem tudom, merről jön,
ki küldi rám a szerelmet.

Nézőtér

Nyolc évvel a forgatást követően, október 4-én a mozikba került a Fekete István regényéből készült Tüskevár. A filmet 2004-ben kezdték forgatni, ám pénzhiány miatt csak tavaly fejezték be. Korántsem volt könnyű dolguk tehát az alkotóknak, akik szerint, ha a film hatására csupán egyetlen apuka is elviszi a gyermekét horgászni, már megérte elkészíteni. De miben más ez a Tüskevár, mint a Magyar Televízió 1967-es sorozata? Színes és szélesvásznú… S miben még?
A történet ugyanaz: két srác, Tutajos és Bütyök a „káposztaszagú” Budapestről a Kis-Balaton sás- és nádtengerébe érkezik, s az öreg csősz, Matula bácsi szárnyai alatt tölti a nyári szünidőt, horgászattal, vadászattal, csupa-csupa kalanddal.