Filmünnep a Bükk peremén

Természetesen jelentőségét tekintve a miskolci filmünnep egyelőre nem mérhető Cannes, Berlin vagy Velence fesztiváljaihoz, de az európai középmezőnyben nincs szégyenkeznivalója: komoly filmeket, jelentős alkotókat és kiváló szakmai programokat felvonultató, jól szervezett filmesemény, amely több kontinensről érkező nevezésekkel és vendégekkel, valamint figyelemre méltó szakmai érdeklődéssel büszkélkedhet. Az előválogatás után tizenhat nagyjátékfilmet, illetve száz fölötti kisjáték-, dokumentum- és animációs filmet néztek meg a zsűrik és (ingyen!) a közönség.


Az idei fesztivál életműdíját Agnieszka Holland rendezőnő vehette át, aki 1981-ben hagyta el hazáját, Lengyelországot, majd már amerikai tartózkodása alatt Golden Globe-díjat nyert. Idei filmje, a Sötétségben már eddig is több Oscar-díjra kapott jelölést. A fesztivál fődíját, a miskolci születésű Oscar-díjas rendezőnek és írónak emléket állító Pressburger Imre-díjat az idén a litván Kristina Buoþytë filmje, az Eltűnő hullámok (Vanishing Waves) nyerte. A nemzetközi zsűri nagydíját, a Miskolc közelében született hollywoodi stúdióalapítóról és producerről, Adolph Zukorról elnevezett díjat a dán Játékmackó (Teddy Bear) és a Berberian Sound Studio című film kapta, megosztva. A Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon először állt föl nemzetközi filmkritikusi zsűri – a FIPRESCIdíjat a román Radu Jude vehette át Mindenki a mennybe megy című alkotásának elismeréseként. A második alkalommal ítélkező nemzetközi ökumenikus zsűri díját pedig az osztrák színekben nevező, kurd származású Hüseyin Tabak filmje, A szépséged mit sem ér kapta. A díjak (ahogyan manapság oly gyakran látjuk) ismét azt mutatták, hogy a különböző zsűrik különböző elvárásokkal, eltérő esztétikai nézőpontokkal közelítenek a filmek felé (ezért a sok film, amelyek az értékelésekben élre kerültek). Ugyanakkor a díjtérkép mégis kirajzol egyfajta értéktartományt, felületet, amelybe ezek a filmek többnyire beletartoznak. Egyedül a litván fődíjas sci-fi díja tűnik túlzónak és kevésbé igazolhatónak, a többit így-úgy magyarázhatónak vélhetjük.

A CineClassics filmtörténeti programsorozat, Szabó István védnöksége mellett, a százéves Paramount Stúdió alapítója, Adolph Zukor tiszteletére telt házzal vetítette Az élet csodaszép című alkotást, csakúgy, mint a hetven évvel ezelőtt készült Casablancát, melynek budapesti születésű rendezőjére, Kertész Mihályra szakmai konferencia emlékezett. Első alkalommal rendezték meg a Miskolci Nemzetközi Filmvásárt, illetve mozis konferencia, MEDIA-bemutató, roma filmes program, dokumentumfilmes fórum és egyéb mesterkurzusok várták a közönséget és a filmszakmát. Sor került egy pódiumbeszélgetésre is, ahol két svájci és egy magyar szakember adott elő, illetve beszélgetett a közönséggel a kortárs film vallási tematikájú alkotásairól, valamint a nemzetközi ökumenikus zsűrik munkájáról, jelentőségéről. A résztvevők közül többen, közöttük Fabiny Tibor evangélikus püspök is jelezték, hogy a szövegközpontú képzés mellett egyre nagyobb arányban kell bevonnunk a fiatalok tanításába, nevelési programjaiba a képközpontú oktatást is, hiszen az új médiumok, illetve a mozgókép használata, jelentősége, ereje mind nagyobb a gyerekek, a fiatalok életében. Összességében elmondható, hogy a miskolci fesztivál valódi filmünnep volt, ahol végre mi, vidékiek is örülhettünk annak, hogy nem kell minden jó moziért Budapestig vonatoznunk. Köszönet érte, Miskolc!