Kí­nai élet­raj­zi drá­ma (2010)

Confucius az egyik leg­je­len­tő­sebb és leg­is­mer­tebb tá­vol-ke­le­ti fi­lo­zó­fus, aki­nek nap­ja­ink­ban nem­csak ha­zá­já­ban, Kí­ná­ban, de az egész vi­lá­gon re­ne­szán­sza van. En­nek egyik gyü­möl­cse ez a nagy költ­ség­ve­té­sű, „vi­lág­pi­ac­ra” szánt mo­zi­film, amely kö­zért­he­tő­en pró­bál­ja el­me­sél­ni Kí­na egyik szel­le­mi aty­já­nak éle­tét.

Kéz­jegy (2009)

Gyé­mánt Lász­ló fotórealista fes­tő­mű­vész. Ez­zel a fel­ütés­sel kezd­het­nénk éle­té­nek, mű­vé­sze­té­nek be­mu­ta­tá­sát, és nem is len­ne (an­­nyi­ra) di­dak­ti­kus. Van­nak kor­sza­kai, ami­kor tény­leg szin­te a va­ló­ság­nak meg­fe­le­lő­en, fény­kép­sze­rű­en ad­ja vis­­sza mo­dell­je­it, aki­ket mű­vész­tár­sai, szí­né­szek, írók, tör­té­nel­mi sze­mé­lyi­sé­gek, po­li­ti­ku­sok kö­zül „ver­bu­vál”.

An­gol há­bo­rús drá­ma (1966)

Ami nap­ja­ink­ban Af­ri­ká­ban tör­té­nik, azért a XIX. szá­za­di gyar­ma­to­sí­tás, leg­fő­kép­pen pe­dig a brit bi­ro­dal­mi po­li­ti­ka te­he­tő fe­le­lős­sé. Ugyan­ak­kor az is jól lát­ha­tó, hogy bi­zo­nyos tér­sé­gek nem na­gyon ér­de­kel­ték a pénz­re éhes eu­ró­pa­i­a­kat. Így a mai Szu­dán te­rü­le­te is csak Egyip­tom­hoz va­ló kö­zel­sé­ge mi­att volt ér­de­kes Nagy-Bri­tan­nia szá­má­ra.

Ame­ri­kai ro­man­ti­kus film­víg­já­ték (2005)

A sze­re­lem nem szé­gyen — de kí­nos pil­la­na­to­kat tar­to­gat­hat az Ámor nyi­la­i­val tűz­delt részt­ve­vők szá­má­ra. No meg a ro­ko­na­ik­nak is. Egy har­minc­hét éves nő, Rafi (Uma Thurman) be­le­sze­ret egy ti­zen­négy évvel fi­a­ta­labb fi­ú­ba, Davidbe (Bryan Greenberg), ami már ön­ma­gá­ban is fe­szen­gést okoz fő­hős­nőnk szá­má­ra. Rá­adá­sul kul­tu­rá­lis be­ágya­zott­sá­guk sem nél­kü­lö­zi az el­té­rő szí­ne­ket: Rafi ka­to­li­kus (bár val­lá­sát nem gya­ko­rol­ja), David vi­szont zsi­dó szár­ma­zá­sú.

Ame­ri­kai há­bo­rús film­drá­ma (2006)

Gideon (Pierce Brosnan) lát­szó­lag bé­ké­sen és ma­gá­nyo­san sü­tö­get egy ha­vas hegy­ol­da­lon, ami­kor pus­ka­dör­dü­lés ve­ri fel a csen­det, és meg­kez­dő­dik egy vé­ge­lát­ha­tat­lan haj­tó­va­dá­szat el­le­ne, Carver ez­re­des (Liam Neeson) ve­ze­té­sé­vel. Tel­je­sen ho­má­lyo­sak az előz­mé­nyek: az ül­dö­ző és az ül­dö­zött rém­ál­ma­i­ban meg­je­le­nő ké­pek­ből sem tu­dunk iga­zán kö­vet­kez­tet­ni ar­ra, mi tör­tén­he­tett Seraphim Fallsnál.

Ame­ri­kai do­ku­men­tum­film (2007)

El tud­juk-e kép­zel­ni Chap­lin né­ma­film­je­it, a Psycho zu­hany­zós je­le­ne­tét vagy a Csil­la­gok há­bo­rú­ja tá­vol­ba kú­szó fő­cím­ét film­ze­ne nél­kül? Ta­lán igen, de az él­mény biz­to­san nem len­ne ugyan­az, no­ha e há­rom pél­da a film­ze­ne fej­lő­dé­sé­nek há­rom ál­lo­má­sát, s ugyan­ak­kor há­rom kü­lön­bö­ző funk­ci­ó­ját egy­aránt je­lö­li.

Uni­ver­zum. Oszt­rák is­me­ret­ter­jesz­tő so­ro­zat (2005)

A tü­csök és a han­gya — gye­rek­ko­rom­ban ez volt az egyik ked­venc me­sém. Tet­szett, ahogy a szor­gos han­gya ki­oszt­ja a bo­hém tücs­köt. Néz­tem is a han­gyá­kat so­kat a kert­ben (meg — az ál­lí­tó­lag fi­nom han­gya­sav mi­att — et­tem is, de anya meg ne tud­ja!), és min­dig cso­dál­koz­tam, hogy se­rény­ked­nek.

Ma­gyar film­drá­ma (1964)

Oláh Jan­csi (Bá­lint And­rás) pá­lya­kez­dő fi­a­tal. Ge­ne­rá­ci­ó­já­nak töb­bi tag­já­hoz ha­son­ló­an ő is ar­ra vá­gyik, hogy te­het­sé­gét meg­mu­tat­has­sa, s meg­ta­lál­ja he­lyét a vi­lág­ban. Egy kor­osz­tály kér­dé­se­i­vel ta­lál­ko­zunk az éle­tén ke­resz­tül.