Me­dú­zák

Fran­ca—iz­ra­e­li film (2007)

 

Van, ami­kor a gyö­kér­te­len­ség okoz­za a leg­kín­zóbb fáj­dal­mat. Há­rom nő bo­lyong ön­ma­gát ke­res­ve a je­len­ko­ri Tel-Avivban: Ba­tia (Sarah Adler) sze­ret­te­i­vel szem­be­ni bi­zal­mat­lan­sá­gá­val küzd, Joy, a fi­lip­pí­nó ház­ve­ze­tő­nő (Ma-nenita De Latorre) ott­ho­ná­tól tá­vol pró­bál meg­él­he­tést biz­to­sí­ta­ni fi­á­nak, Keren pe­dig, a fris­sen há­za­so­dott lány (Noa Knoller) egy láb­tö­rés mi­att a vá­ro­si ho­tel­ben kény­te­len el­töl­te­ni nász­út­ját új­don­sült fér­jé­vel. Etgar Ke­ret és Shira Geffen kö­zös, Cannes­-ban díj­nyer­tes film­je ar­ra hasz­nál­ja a mo­zi­vász­nat, ami­re va­ló: szűk­sza­vú­an, ám ér­zék­le­tes ké­pek­ben me­sél el há­rom pár­hu­za­mos, bi­zo­nyos pon­to­kon össze­fu­tó, majd új­ból szét­vá­ló sor­sot. Sze­re­tet­len­ség és fél­re­ér­tés, el­ide­ge­ne­dett­ség és kö­tő­dés­vágy kö­zött so­dor­ja hő­se­in­ket ide-oda az élet — akár­csak a me­dú­zá­kat a ten­ger sze­szé­lye. Ám si­ke­rül-e vé­gül hor­gonyt vet­ni?

Há­zas­ság­ból elég­sé­ges

Ma­gyar víg­já­ték (1961)

 

A ré­gi ma­gyar fil­mek az  idő­seb­bek szá­má­ra vis­­sza­hoz­zák az if­jú­sá­got, a fi­a­ta­lok pe­dig el­me­reng­het­nek ál­ta­luk egy rég­volt vi­lág bá­ján-bú­ján. Ez­út­tal Törőcsik Ma­ri és Bod­ro­gi Gyu­la ala­kít sze­rel­mes­párt. A lány, Szö­szi fod­rász, a fiú, Ár­pi cuk­rász. Szö­szi szü­lei el­vál­tak, ő a nagy­any­já­nál la­kik. Ár­pi sze­re­ti a szü­le­it, de rég­óta ha­rag­szik só­go­rá­ra, Pis­tá­ra, aki­ről tud­ja, hogy sze­re­tőt tart. A ro­kon Ár­pi el­len for­dít­ja a szü­lő­ket, és a ve­sze­ke­dés után a fiú el­ha­tá­roz­za, hogy el­köl­tö­zik ott­hon­ról. Az­tán még jobb öt­le­te tá­mad: há­za­sod­ja­nak ös­­sze Szö­szi­vel. A lány ugyan­olyan heb­rencs, ezért rá­áll az aján­lat­ra. De az össze­csi­szo­ló­dás se­hogy sem si­ke­rül. Vé­gül Szö­szi ha­za­köl­tö­zik. Ár­pit leg­na­gyobb meg­le­pe­té­sé­re ap­ja be­szé­li rá, hogy bé­kül­jön ki a lán­­nyal. Szö­szi elő­ször duz­zog, de sze­rel­me le­győ­zi a sér­tő­dést.

A há­ló­zat csap­dá­já­ban

Ame­ri­kai ak­ció­film (1995)

 

Sok­fé­le rém­álom lé­te­zik. Az egyik bi­zon­­nyal az, amely­ben egy­szer csak rá­döb­be­nünk, hogy sen­ki nem is­mer fel min­ket, el­vesz­tet­tük a ne­vün­ket, a la­ká­sun­kat, a mun­ka­he­lyün­ket, még em­be­ri kap­cso­la­ta­in­kat is. A hi­va­tal­no­kok a szá­mí­tó­gé­pek mo­ni­tor­ja­i­nak hisz­nek, ame­lye­ken azt lát­ják, hogy az ál­ta­lunk meg­adott sze­mé­lyes ada­tok más ar­choz, más em­ber­hez tar­toz­nak. En­nél már csak egy ros­­szabb van, ha mind­ez nem álom, ha­nem va­ló­ság. Már­pe­dig ez a sors jut Angela Bennett sze­re­pé­ben a bű­bá­jos sze­ren­csét­len­ke­dés­ben ver­he­tet­len Sandra Bullock­nak, aki per­sze — mi­vel a jó­zan eszét nem vesz­tet­te el, s a szí­ve is a he­lyén do­bog — igyek­szik vissza­sze­rez­ni sze­mély­azo­nos­sá­gát. S mi­vel Angela ma­ga is a szá­mí­tó­gé­pek szak­ér­tő­je, bíz­zunk ben­ne, hogy fo­gást ta­lál ül­dö­zői rend­sze­rén, és nem cse­kély iz­gal­mak után si­ke­rül ki­kec­me­reg­nie a há­ló­zat csap­dá­já­ból.

Az én XX. szá­za­dom

Ma­gyar já­ték­film (1988)

 

Enyedi Il­di­kó el­ső film­je Arany Ka­me­ra-dí­jat nyert Cannes­-ban. Fris­sen vég­zett ren­de­ző­ként tel­je­sen más han­got ütött meg mun­ká­já­val, mint amit ko­ráb­ban meg­szok­hat­tunk a ma­gyar fil­mek­től. Já­té­kot és me­sét, va­rázs­la­tot és iró­ni­át öt­vöz. Edi­son, a tu­dós alak­ja fog­lal­ja ke­ret­be a tör­té­ne­tet, aki ta­lál­má­nya­i­val ha­tal­mas táv­la­to­kat nyi­tott meg a XX. szá­za­di em­be­ri­ség előtt. Az már más kér­dés, hogy mi­ként él­tünk e le­he­tő­sé­gek­kel. A tu­do­má­nyos kö­rí­tés­be ékelt me­se sze­rint egy iker­pár épp ak­kor szü­le­tik, ami­kor Edi­son be­mu­tat­ja a vil­lany­égőt. Szü­le­té­sük ma­ga is a fény­ből tör­té­nik, hi­szen két csil­lag száll le, hogy Dó­rá­ban és Li­li­ben tes­tet ölt­sön. Nem együtt nő­nek fel, két kü­lön vi­lág­ban él­nek, s kön­­nyen le­het, hogy nem is két lány­ról van szó, ha­nem egy fi­gu­ra két én­jé­ről — a ka­pocs ket­te­jük kö­zött pe­dig ter­mé­sze­te­sen a fér­fi…

Innen-onnan

Bagnasco bíboros aggódik Olaszországért

Angelo Bagnasco bíboros, az olasz püspöki konferencia elnöke aggodalmát fejezte ki az olasz választások kimenetele miatt. Az eredmény véleménye szerint komoly figyelmeztetés a politikusok felé. A bíboros a választások előtt nyilvánosan is hangot adott Mario Monti reformprogramja iránti rokonszenvének, és a megkezdett út folytatását remélte. (KAP)

A nyugalomba vonult pápa első napjáról

Federico Lombardi vatikáni szóvivő március elsején felidézte XVI. Benedek tevékenységének utolsó mozzanatait. Február 28-án, este 8 órakor az Apostoli Kamara – vagyis a camerlengo (kamarás) bíboros és munkatársai – pecséttel zárták le a pápai lakosztályt.

Gänswein érsek március elsején délelőtt telefonos tájékoztatást adott arról, hogy a nyugalomba vonult pápa jól aludt, és kipihente magát. A Vatikánban, ahol a légkör szívélyes, nyugodt és békés, február 28-án este megnézték a különböző tévécsatornák híradóit, amelyek hitelesen tudósítottak a délutáni események nagy érzésektől áthatott pillanatairól. A pápa maga is elismerte, hogy a média remek munkát végzett, a hírek közvetítői átérezték, és jól tolmácsolták Isten népének szép és mély érzéseit. A vacsora és a híradó után a pápa szokásának megfelelően rövid sétát tett a Castel Gandolfó-i palotában, majd visszavonult imádkozni.

A konklávé szabályairól

Sajtótájékoztatón ismertették a Vatikánban az 1996-ban kiadott Universi dominici gregis (Az Úr egész nyájának pásztora) kezdetű apostoli konstitúció rendelkezéseit az apostoli szék megüresedését és a római pápa megválasztását illetően. Ennek értelmében a pápai trónus megüresedésének időszakában – amelynek oka az egyházfő lemondása is lehet – az egyház kormányzását a mindennapos ügyek intézése terén a bíborosi kollégium látja el. Nagyobb horderejű kérdésekben ebben az átmeneti időszakban nem hoznak döntést.

Elkészült az új pápa első ruhája

A Vatikán hivatalos szállítója, a Gammarelli szabóság háromféle méretben elkészítette az új pápa első ruháját, azt az ornátust, amelyben az egyházfő megválasztása után a Sixtus-kápolnából lép ki a Szent Péter-bazilika középső lodzsájára. A három különböző méretet az indokolja, hogy bármilyen termetű is lesz az egyház új vezetője, az egyik öltözetet így gond nélkül magára öltheti majd. Március 4- én, hétfőn kikerült a szabóműhely kirakatába a három ruha másolata, így római tudósítónk, Bókay László lapzártára lefotózhatta számunkra.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.