A Győri egyházmegye családtalálkozójáról
A tavalyi év után immár másodszor hirdetett családi napot a Győri egyházmegye. Jövőnk a családban születik jelmondattal szeptember 29-ére hívták a győri püspökvár kertjébe a családokat. A kötetlen, vidám hangulatú rendezvényre az egyházmegye minden tájáról érkeztek a katolikusok, az oktatási intézmények pedig kiemelkedő létszámmal vettek részt a változatos programot kínáló őszi majálison.
A Magyar Katolikus Család egyesület Életvédő Fóruma szeptember 20-án tartotta legutóbbi ülését.
Bíró László családreferens püspök ismertetett néhány életvédelemmel kapcsolatos friss híradást. A 47. olasz társadalmi héthez kapcsolódóan Ferenc pápa kifejtette, hogy a család jelenti a reményt és a jövőt. A társadalom jövője a fiatalokban és az öregekben gyökerezik, utóbbiak az élő emlékezet. Egy nemzetnek, amely nem gondozza az időseket, a gyermekeket és a fiatalokat, nincs jövője, mert rosszul kezeli az emlékezetet és az ígéretet. Az ENSZ kezdeményezésére a jövő év újra a család nemzetközi éve lesz a legutóbbi tematikus év 20. évfordulója alkalmából.
Felkészülő
Kérjük a Szentlelket, bontakoztassa ki szívünkben ajándékait! – halljuk és mondjuk a fohászt az új tanév elején, az új ne ki rugaszkodás előtt.
Felnőttként rengeteg gondolatot indíthat el bennünk ez a könyörgés. Telve van tartalommal, talán egy élet tapasztalatain alapuló reménnyel. És fel sem tűnik, hogy a mellettünk ücsörgő gyermek egy szót sem ért az egészből…
Felkészülő
Más lenne-e az életünk, az egészségünk, ha beszélnénk róla? Remélhetőleg igen. Mert ami ma történik a családokban, társadalmunkban az alkohollal kapcsolatban, az igencsak ellentmondásos. Az egyik leggyakoribb élvezeti szer, „szociális kenőcs”, nagyszerű kapcsolatépítő eszköz, az ünnepek feldíszítője, sőt az isteni szövetség jele. Másrészt az alkohol drog. Méghozzá a legkönnyebben hozzáférhető, a legolcsóbb és a legkeményebb drog. Ráadásul ma Magyarországon a legkevésbé komolyan vett drog. Kevés család mondhatja el magáról hazánkban, hogy nincs tapasztalata az alkohollal való visszaélés következményeiről.
Országjáró
Balás Béla püspök közösségi házat szentelt a kaposfői Vadászdombon
A közösségi összejövetelekre kiválóan alkalmas nappaliban még csak néhány alapberendezés fogadja a betérőt, az egyik kisebb helyiségben viszont két, nagy teljesítményű automata mosógép áll, hogy a környékbeli cigány lányok, asszonyok itt moshassák ki ruháikat. De fürdésre, tusolásra is van lehetőség, hiszen a két vizesblokkot éppen ezért alakították ki a hajdani családi házban, amely a múlt héttől ifjúsági pontként működik a Vadászdombon.
Kaposfő cigányok lakta településrésze Vadászdomb, ahol több mint százan élnek. Somos László esperes hosszú ideje azon munkálkodik, hogy a társadalom „számkivetettjeinek” megteremtse az emberi léthez szükséges alapvető feltételeket. Nemcsak lelkigondozásukat végzi, s a gyerekek tanulását segíti a tanodában, hanem munkatársaival a helyi cigány közösség életkörülményein is próbál javítani. Hálásak is érte védencei, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a közösségi ház felszentelésekor az egyik társuk által festett képpel ajándékozták meg, és sorra ölelték magukhoz a Somogyban csak „minden cigányok papjaként” emlegetett atyát, aki nehezen tudta törölgetni könnyeit…
Országjáró
Egyházmegyei családtalálkozó Badacsonytomajon
A szőlőtő és a szőlővessző krisztusi példázata volt a mottója annak a családos szüreti zarándoklatnak, amelyet szeptember 28-án rendeztek meg Badacsonytomajon. Az egyházmegye családpasztorációs munkacsoportja harmadik alkalommal szervezett zarándoklatot a családok számára. Az eseményen ezúttal százhetvenen vettek részt.
Országjáró
A vidéki plébániák közül utolsóként a budakalászi közösséget látogatta meg a főegyházmegyében Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek. A hétvégi vizitációval kapcsolatban Kálmán József plébános kérdésünkre elmondta, hogy az anyagi és jogi állapot felmérése mellett számot adhattak a plébániai közösségek fejlődéséről és értékeiről is, s mindkettő örömteli dolog.
Nyolcszáz éve végeztek a merénylők II. András feleségével
Történelem – és történelmi tudat. Mi az, ami az időben bekövetkezik, s mit tudunk róla? Milyen kép él bennünk a múltról, mivé formáljuk magunkban – utólag, mindig csak visszapillantva az időben? Olykor persze kísérletet teszünk némi tisztázásra. Rosszabb esetben az aktuális igényeknek és az adott kor tudatállapotának megfelelően alakítjuk, torzítjuk a múltról alkotott képünket. Ezzel szeretnénk kidugni fejünket a történelem elsüllyedt – és minden pillanattal elsüllyedő, ám valóságos – verméből.
Nyolcszáz esztendeje halt meg – vált gyilkosság áldozatává – Gertrúd királyné, II. Endre magyar király (1205–1235) felesége, Szent Erzsébet és az országépítőnek nevezett IV. Béla király édesanyja. A törékeny hölgy – mert hiszen milyen lehet egy huszonnyolc éves, többgyermekes anya – életét férfitőr oltotta ki (vagy valamilyen szúró-gyilkos eszköz). Mit tudunk Gertrúdról? Elsősorban azt, amit Katona József drámája és Erkel Ferenc operája tár elénk. Egy gonosz, kegyetlen, érzéketlen, áruló hajlamú, erőszakos hatalombitorló, akinek halálán méltán ujjong fel a nemzeti kebel. A történettudomány egy ideje a maga tudományos módszertanával igyekszik árnyaltabbá tenni a képet, elkülöníteni a történeti hitelességet az irodalmi megjelenítéstől. A nyolcszázadik évforduló újabb jó alkalmat kínál ehhez. A szentendrei Ferenczy Múzeum – Majorossy Judit történész munkájának köszönhetően – igen gazdag, láttató kiállítást tár a látogatók elé Gertrúd koráról és személyéről. S természetesen ellátogattunk Pilisszentkeresztre, felkerestük Horváth Sándor dékánnal, a pilisszentkereszti Polgári Kör Egyesület elnökével az egykori pilisi ciszterci apátság romjait. A templom szentélyében temették el 1213-ban Gertrúd királynét.