Madárdal a temetőben
A kőrisek soká tartották magukat, leveleik, bár kissé megfakulva, az ágakon maradtak. De amikor megjöttek az esők, és fújni kezdett a szél, szinte egyszerre, tömegesen hullottak a földre. A Farkasréti temetőben sok a kőrisfa, és a sírokat mindenütt piszkoszöld levélszőnyeg borította. Csak aki juharfa alatt pihen, arra borított szép sárga takarót az ősz. Két ujjal szedegettem a leveleket az árvácskák közül, de legalább fél órába telt, mire a sírt teljesen megtisztítottam.