B.ú.é.k. – 2010

Hol tűzijátékkal, hol magasba eregetett léggömbökkel, nyúlvágtával, futással, fürdőzéssel, hol önfeledt hangoskodással, ki tudja még hányféle módon búcsúztatták az emberek az óesztendőt, s köszöntötték az újat.

„Ilyennek látom a papunkat”

Az Országos Hivatásgondozó Intézet tavalyi gyermekrajzversenyére, melyen a résztvevők számára papjuk ábrázolása volt a feladat, az ország kétszázhetvennégy helyéről ezerhatszázötvenhét pályamű érkezett.

Az utolsó pacsirták

Néha végigsétálok a Duna mentén a Boráros tértől az új Nemzeti Színházig, ahol mindig látni madarakat is. Korábban a HÉV-síneken túl nagy füves rész terült el, ahol búbos pacsirták tanyáztak, de költött a közelben valahol egy hantmadárpár is.

Karácsonyi misztériumjáték

Látszólag nem történt semmi… A külsőségekre figyelő ember csak jelmezbe öltözött fiatalokat és felnőtteket látott fél karéjban ülni az oltár előtt. Énekszó hallatszott, s a narrátor, majd a szereplők lassú mondatainak segítségével kibontakozott a világtörténelem talán legnagyobb hatású története egy gyermekét váró, a kisded megszületésének örvendő családról, s a köréjük sereglő emberekről.

A könyvalkotó a pápánál járt

Már három munkája bekerült a vatikáni könyvtárba – Már három díszes könyvritkaság került a szekszárdi Schöck Gyula műhelyéből a vatikáni könyvtárba. A legutóbbi átadásakor a könyvalkotó is ott volt a pápai audiencián.

Bécsi várakozás

A decemberi estén karácsonyi fényekben fürdik a belváros. Késő van, de még mindig hömpölyög a tömeg a Kärtneren, a Stephansplatzon és a Grabenen, amely felett a díszkivilágítás súlyos báltermi kristálycsillárokat idéz.