Lelkiség

A liturgia alapelemei

Az embernek alapvetően kétféle időélménye, időtapasztalata van: a ciklikus és a lineáris időmegélés. A ciklikus tapasztalatra például a négy évszak körforgását megfigyelve jutunk el: minden évben, újra és újra eljön a tavasz, a nyár, az ősz és a tél. Az idő tehát önmagába visszatérő körforgás. Ám létezik egy másik meghatározó időtapasztalatunk is: megszülettünk, és attól kezdve ballagunk elmúlásunk felé. Ami egyszer elkezdődött, annak vége is lesz; a kezdettől a végig megállíthatatlanul robogunk a múló időben.

A Biblia üzenete

Jézus eucharisztikus beszéde fordulópont az evangéliumi történések sorában. Itt már nem a köznapi élet egyszerű képei, hasonlatai hangoztak fel, hanem egy világos és egyértelmű tanítás a test evéséről, a vér ivásáról. Ahogy Jézus újra és újra, kicsit átalakítva, de mégis ugyanazt kimondva elismételte e szavakat, kizárta annak a lehetőségét, hogy ezt a beszédet ne valóságként, csak puszta költői metaforaként, szép, de elvont és üres szimbólumként fogják fel a hallgatói. Radikális, vagyis a gyökerekig hatoló igazság nyert kifejtést: a hit valódi, testes-lelkes közösség azzal az Istennel, aki emberré, testté-vérré lett. „Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?” – kissé kiábrándító, de teljességgel érthető és őszinte reakció ez.

A hét szentje

Ő az első amerikai szent, aki az Újvilágban született. De Latin-Amerikában nemcsak ezért övezi nagy tisztelet, hanem azért is, mert meghatározó alakja a földrész egyháztörténelmének. 1586-ban született az alig több mint ötven évvel korábban alapított Limában, amely akkoriban a spanyol gyarmatbirodalom jelentős központja volt. A keresztségben az Izabella de Flores nevet kapta. A Róza becenév volt, amely később a bérma-, majd a szerzetesi neve lett.

Görögkatolikus lelkiség

Megfelelően mély történelmi ismeretek híján és talán kissé felszínesen ítélkezve csodálkozhatunk, miért ünnepeljük kiemelkedő liturgikus ünneppel Szent István királyunkat a magyar görögkatolikus egyházunkban. (Bevallom, fiatalkoromban jómagam is azok közé tartoztam, akik nem egészen értették ezt.) István királyunk ugyanis a nyugati kereszténység felé fordult, s a hazánkban már korábban is virágzó bizánci térítést kevéssé pártolta. Mégis nagy ünnepet kapott, 2000-ben pedig az ortodox egyház is szentjei sorába iktatta. De már őseink is megemlékeztek róla. Nemcsak egyszerű imádságaikban, hanem a szertartásaikban is, ahogyan tették ezt egy évezreden keresztül valamennyi királyukkal, akinek éppen uralkodása alatt éltek.

A liturgia alapelemei

Mindennek megvan a maga órája a nap alatt” – olvassuk a Prédikátor könyvében (3,1). Így a liturgiának is megvan a maga ideje: ünnepléseinknek van időpontja, percre pontosan megvan az ideje, ameddig tart. Ám mindez fordítva is igaz: az időnek is megvan a maga liturgiája. Bevisszük az időbe az Úr adta üdvösséget, hiszen a liturgikus cselekményekben, kiváltképp a szentmisében, „üdvösségünk műve folytatódik”.

A Biblia üzenete

Tovább olvassuk a János-evangélium 6. fejezetét. Az Eucharisztiáról szóló kafarnaumi beszéd e vasárnapi részében Jézus kijelenti: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.” A beszédet hallgató zsidók botránkoznak, vitatkoznak egymás között: „Hogyan adhatja ez, József fia, testét eledelül nekünk?” Jézus észreveszi a zavart kételkedést, és még jobban megerősíti: „Az én testem valóságos étel, az én vérem valóságos ital.” Nem csodálkozhatunk a hallgatóság zavartságán. Hiszen valóban „kemény beszéd” ez, hihetetlen, amit a názáreti próféta állít!

A hét szentje

A szerzetesség eszményét, amely minden nagy vallásban megtalálható, Európa Szent Benedeknek köszönheti. Élete során megismerkedett a monasztikus élet különféle formáival. Rövid ideig Enfide (Affile) templomának aszkéta életet élő közösségébe tartozott, de csakhamar megvált tőlük. Lehetséges, hogy a keleti szerzetesek szigorú életmódja hatott rá. Mindenesetre Subiaco mellett teljes magányba vonult, és a tökéletes lemondást kereste. Nagy Szent Bazil (+379) regulájából megtanulta, hogy a kolostori közösség kicsiben maga az egyház.

Görögkatolikus lelkiség

Görögkatolikus egyházunkban a mai napig megőriztük azt a IV. századból származó hagyományt, hogy a liturgikus napot nyolc hivatalos istentisztelet alkotja. Így napjában nyolcszor is van alkalmunk megszólítani az Urat, mégpedig úgy, hogy ezt ténylegesen szóbeli, sőt közösségi imaként végezzük. (Természetesen ez ideális helyzet, leginkább csak a szerzetesek között valósul meg, de a papok is törekszenek arra, hogy minél többet végezzenek belőle; a „nagy” szertartásokat pedig a hívekkel együtt végzik.)