Lelkiség

Szerzetesség és liturgia

Le Thoronet XI. században épült ciszterci apátsága Provence egyik eldugott szögletében áll. Több jelentős építészt ihletett meg ez az egyszerűségében csodaszép, nyersen faragott kövekből, fényből, árnyékból épített monostor. Elzarándokolt ide Le Corbusier, majd a magyar származású fotóművész, Lucien Hervé készített albumot a monostorról a nagy építész előszavával. A pannonhalmi templom átalakítását is megálmodó John Pawson az általa tervezett tárgyakat állította ki itt, s egy szintén gyönyörű albumban mutatta meg, hogyan hatott gondolkodására ez a bencés regula által létre hívott építészet.

A Biblia üzenete

Újra itt a szép adventi idő, a reménykedő várakozás ideje. Minden szentmisében mondja a pap: „Reménykedve várjuk Urunk, Jézus Krisztus dicsőséges eljöttét.” Sokszor történt meg életünkben, hogy „reménykedve vártuk” valakinek az eljöttét. Nagyon jól emlékszem, hogy kisgyerekkoromban mennyire vártam zeneszerető édesapám és édesanyám hazatértét, amikor néha elmentek este az Operaházba. Olyankor nagymama vigyázott rám, és igyekezett lekötni figyelmemet mesemondással, képeskönyvek nézegetésével. Ám ahogy telt az idő, nem kellett már nekem se mese, se képeskönyv, aggódva csak azt lestem, mikor hallom már meg szüleim lépéseinek koppanását lakásunk ajtaja előtt. Ahogy telt az idő, egyre sírósabb hangulat vett erőt rajtam. Amikor aztán végre-végre kinyílt az ajtó, s ott álltak szüleim, és anyám kitárta felém karjait, én úgy repültem hozzá, mint a nyílvessző. Az aggódás pedig nyomtalanul eltűnt.

A hét szentje

Gyermekkorában Európa fele már lángokban állt a vallásháborúk miatt. Igaz, ez a virágkorát élő, a római katolikus hitben hűségesen kitartó Spanyol Birodalomban kevésbé érintette a hétköznapokat. Ugyanakkor a társadalmi és spirituális változásokat nem lehetett elkerülni – új kor kezdődött.

Ennek vált meghatározó alakjává Keresztes János, aki Juan de Yepes y Álvarez néven született egy szegény kasztíliai családban. 1563-ban lépett be a kármelita rendbe, amely Salamancába küldte teológiát tanulni. Itt elsajátította a héber és az arámi nyelvet, és nagy figyelemmel fordult a Biblia felé. Bár akkoriban tiltott volt nemzeti nyelvre fordítani a Szentírást, ő lefordította spanyolra az Énekek énekét.

Görögkatolikus lelkiség

A világ minden táján, ahol keresztény közösségek léteznek, a gyermekek különösen is várják december 6-át, Szent Miklós ünnepét, mert ezen a napon megérkezik a Mikulás, akinek puttonyában kiosztandó ajándékok, elsősorban édességek rejtőznek.

Hála Istennek, már túl vagyunk azon a korszakon, amely a valóságosan létező, egyes történészek szerint az első egyetemes nikaiai zsinat (325) okmányait aláírásával is ellátó mürai Miklós püspököt a legendák világába akarta sorolni. Templomainkban és vallásos családjainkban nem a prémes bundába öltöztetett, krampuszokkal körülvett, szenthez méltatlan viselkedésű Télapót várjuk, hanem az igazi Mikulást tiszteljük. A szent életűt, akinek példájából a tiszta szeretetre kapunk ösztönzést és buzdítást az önzetlen jótékonyságra. Mert ő ilyen volt, és erre ad példát. Az ő puttonya ezzel van tele.

A liturgia alapelemei

Nagy Szent Leó pápának van egy szentbeszéde, amelyben a Boldogságos Szűz méhében végbement csodához hasonlítja azt a másik hatalmas kegyelmet, amelyben a megkeresztelt ember részesül keresztelésekor. Ahogyan Mária méhében a Szentlélektől megfogan Isten örök és vele egylényegű Fia, majd e Szűz méhéből megszületik, így születik meg a keresztvízből és a Szentlélekből a megkeresztelt ember az egyház „méhéből”. Egyházunk így és ezért „Anya-szentegyház”. S éppen ezért nem túlzás azt állítani, hogy a templom falai az ölelő és szerető „Anyaszentegyház” testét szimbolizálják, amelyet átjár a Szentlélek kegyelme.

A Biblia üzenete

Szent Lukács evangéliumában és az Apostolok cselekedeteiben három életutat tár elénk: Jézusét, Keresztelő Szent Jánosét és Pál apostolét. Mindhárom életút kiteljesedik a szeretetben, célba jut, részese lesz Jézus dicsőségének, mégpedig a gonoszság áradásával (1Jn 5,19) szemben, ártó szándéka ellenében.
Szent Lukács műveiben a gonoszságot a hatalom testesíti meg, melyet a sátán kínál fel Jézusnak (Lk 4,4). Ez a hatalom maga a bűn, a „jöjjön el az én országom”, az uralom gőgje. Ez az a hegy, melyet le kell hordani, mert szakadékot teremt (Lk 3,5) Isten és ember között. Szent Lukács írásaiban vázolja a hatalmi viszonyokat. Egyrészt azért, hogy az eseményeknek történelmi hátteret adjon, de még inkább azért, hogy érzékeltesse, milyen közegben kell teljesítenie küldetését Jézusnak, a Keresztelőnek és Pálnak. Világi és egyházi hatalmasságok neveit olvassuk. A legtöbbjük korrupt, züllött, harácsoló és gátlástalan gyilkos.

A hét szentje

A XVI–XVII. század folyamán a Távol-Kelet akkoriban talán legvirágzóbb katolikus egyháza fejlődött ki a mai Vietnam területén. Ugyanakkor már a kezdetektől üldözést szenvedtek a közösségek. A legsúlyosabb megpróbáltatások 1663–66 és 1721–23 között, valamint a XVIII. század végén érték a keresztényeket, amikor polgárháború tört ki. A felkelők elkergették vagy megölték az egyházi vezetőket, papokat, feldúlták a templomokat, kolostorokat. 1802-ben francia támogatással leverték a polgárháborút. Közel húszévnyi békesség után Minh Mang, Thien Tri majd To Duc császár uralkodása alatt, 1820–1883 között azonban ismét üldöző rendeleteket bocsátottak ki.

Görögkatolikus lelkiség

Nagyböjt első vasárnapját a bizánci egyház a szent ikonoknak szenteli. Annak emlékére teszi ezt, hogy 843-ban éppen ezen a napon vetettek végérvényesen véget az ikonromboló harcnak. Azóta az ikonokat és szentképeket „legálisan” is tiszteljük. Fontos szerepük van mind az egyéni imádságban, mind a közösségi istentiszteletben. Létezik olyan megfogalmazás is, mely szerint „az ikon a liturgia lényeges része, így nem is különíthető el az ikonográfia az istentisztelettől”. Mindenesetre az ikonfestészet célja az isteni igazság hirdetése. Ahogyan a pap szavaival, prédikációjával, úgy az ikonfestő ecsetjével fejezi ki azt. Az ikon festőművészet ezért az egyházi hagyomány része.