Kultúra

Brückner Ákos Előd ciszterci szerzetes a következőket írta az albumhoz szánt ajánlásában: „Amikor végre eljöttek az ünnepi percek, hogy átadjam magamat A jászol hangjainak, Gulya Róbert, családja és művészköre ajándékának, feltört lelkemből a hála értük és művükért Urunkhoz. Megragadott az alkotók hitele – ma annyira vágyott igaz volta. Családi vallomás ez: nemcsak szóban, de (végre) tettben is. Róbert szerzeménye, Kinga verse, nagyobbacska gyermekük, Ábel szereplése. Mint aki Róbert és Kinga házasságkötését megáldhattam, barátian tanúsítom, hogy hiteles a CD-lemezt értelmező kísérőszöveg hitvallása is. Hiteles a zeneirodalom ilyen életfás átfogása (klasszikus, ősi magyar, népi, ökumenikus és egészen mai: eredetében és hangvételében). És hiteles a szándék: Adja az Isten, hogy megújuljanak a Kárpát-medencében a magyar családok közösségei is!”

Lepedő égen darvak röpte:
győzelem jele a zeniten,
itt lenn a falvak ringó-bölcső
csöndje, sár és néhány hóvirág,
akár az aluljáróban álló vénasszony
kezéből, csupa-ránc göröngyök
közül kinőnek.

Az óramutató alig mozdul a csipkefényben,
Vadszőlő fut végig a ház falán, cikornyás
Játéka akárcsak éjjeli nevetésed, egy rőt
Árnyék az ablakpárkányon pihen.
A tükörhöz sétálsz, arcodra vizet hintesz,
Puha szakálladon a cseppek, akár ezernyi
Lepkeszárny.

                                       Deák Lászlónak

Olvasás nélkül lehangolóak lennének napjai,
ha kimarad egy, azonnal hiányérzete támad,
szeret egyszerre háromfélét maga mellett tudni,
szépen kiteljesíti egymást Csuang Ce, Lev
Nyikolajevics és Rainer Maria, vándorol egyik
életből a másikba, elcsodálkozik, hogy a fontos
könyvek mindig a legjobbkor kerülnek kezébe.

                                               Pátkai Tivadarnak

Ebédet, vacsorát főzni a szeretett nőnek,
van-e ennél üdvözítőbb foglalatosság,
dünnyögi magában a piac felé közelítve,
s közben kigondol egy soha nem volt ételt.
A jól ismert térben hallja az örmény piac
hangjait, látja a kunmingi zöldségek színeit,
szájában távoli gyümölcsök ízei, s mosolyogva
elkéri a szokás szerint nevére eltett rozskenyeret.

Csak Ábrahám láthatta Istent:
sátra előtt, a hő napon
elétoppant a neve nincsen,
meztelen lába csupa por.

Később nem volt Jahvénak teste,
Mózes hűs lángként látta tán,
aztán az Úr örökké rejtve
maradt a lét túloldalán.

                   Jelenits István után

A mindenség a tenyeredben,
„szelíd kezedben csillagok,”
s egyszeri, ismételhetetlen
lényként tán én is ott vagyok.

Félelmetes vagy, Istenem,
de más reményem nincsen,
ez a kétéltű félelem
szabadságom, bilincsem.