Kultúra

Vagyis a református testvér Kazinczy Ferencé, a nyelvújítóé. 1826 februárjában Stettner Györgynek (írói nevén Zádor) ezt írta levelében: „Képzeld – mert úgy hiszem, nem fogod hallani szavamat részvéttel és javallás nélkül – a múlt holnapban egy iskolai könyvet dolgozék. Feleségem két legifjabb fiamat, kinek egyike Bálint nyolc, Lajos öt esztendős, Bibliai históriákkal múlatgatja. Minthogy ő azokat franciául tanulta a Klastromban (Bécsben) s most magyarul kell mondania sokszor elakad a beszédében, s magyar könyvet kért rá. Hübnerünk (…) ügyetlen beszéde (…) elakasztja. Egy hét alatt kész vala nálam Hübner úgy, hogy a gyermek egy kevés gyakorlás után saját szavaival elmondhassa, amit olvasott, vagy olvastatni hallott.” A felvilágosodás szellemében gondolkodó író, költő, nyelvész életének rejtett ideje volt ez, akinek Lajos fia a szabadságharc mártírja lett.

Pillantás a XIX–XXI. század művészetébe

„Paul Cézanne bonyolult alkotó: »Az impresszionizmusból valami szilárdat, állandót akartam csinálni, olyat, mint a múzeumok művészete « – vallotta” – olvasható e talányos megállapítás a budapesti Szépművészeti Múzeum Cézanne és a múlt című, nemzetközi érdeklődést is kiváltó időszaki kiállításának ajánlójában. Egy biztos, a pályakezdő, útkereső Cézanne merész és „elvadult” képeit nézve sokkal inkább a fauves-ok juthatnak eszünkbe, semmint a késő romantikát legyűrő lírai impresszionisták. Az erőteljes ecsetvonásokat, a festékkel nem fukarkodó vaskosságot, a komor, szürke gomolygást később váltja fel a visszafogottabb, kiegyensúlyozott és egyéni cézanne-i stílus. Az érett csendéletek (köztük a Szépművészetiben őrzött A tálaló is), a portrék, táj- és életképek majdhogynem konzervatívnak tűnnek mellbevágó ifjonti zabolátlansága és mainak ható korai munkái után.

Oscar Niemeyer emlékére

Ha a „modern” építészetről esik szó, általában csak fanyalognak az emberek. Óriási méretű üveg-, vas- és betonkolosszusok jutnak eszükbe. A túl magas, hideg falak sokszor riasztóan hatnak, kevéssé vonzanak bennünket. Ilyet látunk a budapesti Kálvin téren is, ahol a többségében a XIX. században épült házak közé beépítettek néhány füstszínű üvegből és vasból összeszerelt irodaházat. Túlzott méreteikből adódóan elnyomják a körülöttük lévő kisebb, régebbi, részben klasszicista épületeket. Talán nem véletlen, hogy a turisták majdnem mindig az óvárosokat keresik fel, a régi házak hangulata, könnyű átláthatósága, emberi léptéke vonzóvá teszi az ódon városnegyedeket.

Szvit Kalkuttai Teréz anyának,
női és férfi hangra
(Részletek)

Reggeli áhítat

karcsú testű tigris a porban
magasba zúg a napkorong
lányok dalolnak öles fák közt
virágfüzér szárijukon
árkok mélyén elárvult testben
ifjú gyermek és öreg él
mondjad Uram miért e sok kín
gondolj rájuk a holnapért

Ikonok a nyugati egyházban

Római katolikus templomainkban, otthonainkban ma már megszokott, hogy jelen vannak a keleti egyház hagyományos szentképei: az ikonok. Sokan fognak ecsetet, és iratkoznak be különböző ikonfestő tanfolyamokra. Ám felmerül a kérdés, hogy római katolikusként vajon tisztában vagyunk-e azzal, mit jelent az ikon, és mi a szerepe a vallásgyakorlatban. Terdik Szilveszter művészettörténészt kérdeztem minderről, aki abban is segítséget nyújtott, hogy megismerjük azt a szellemiséget, amelynek jegyében fogantak és fogannak ma is az ikonok.

– Január 20-áig látható a Római Magyar Akadémián az a mai magyar ikonfestők alkotásaiból rendezett kiállítás, amely a múlt esztendő végén nyílt, és amelynek Ön volt a kurátora. Hogyan kerültek a latin kereszténység fővárosába magyar ikonok, és milyen Nyugat-Európa viszonya hozzájuk?

– A Hajdúdorogi egyházmegye 2012-ben ünnepelte alapításának századik évfordulóját. A Római Magyar Akadémián egy tudományos konferenciát tartottak e témáról. Ennek kísérője volt az a tárlat is, amely a mai magyar ikonfestészetet mutatja be. Az ikon nemcsak a keleti egyházak öröksége, hanem a nyugatié is. A képtisztelet lényegét a hetedik egyetemes, vagyis a II. niceai zsinat fogalmazta meg teológiailag, 787-ben. Mégis az utóbbi századokban igen változó volt a nyugati kereszténység viszonya a képekhez, a protestantizmus hatására többször erősödött fel a képellenesség.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy réges-régi, rozoga könyvespolc. Ennek a könyvespolcnak a könyveit már régen nem olvasta senki, vastagon állt rajtuk a por. A polcok szélein egész kiállítás volt rongyos csipketerítőkből, törött porcelánokból, leszakadt gombokból, régi fényképekből – volt ott minden, amiről a polc gazdái, egy öreg néni és egy öreg bácsi azt gondolták, egyszer még talán jó lesz valamire. És ott, a legfelső polc szélén lakott egy kicsike csengettyű. Valamikor régen vele csengettek karácsony estéjén, az ő ezüst hangjára futottak be a gyerekek a gyertya- és mézeskalács-illatú szobába, ahol a karácsonyfa alatt titokzatos csomagok hívogatták őket. S valamennyien együtt énekeltek a kis csengő szavát követve.

Móser Ernő fafaragómester műhelyében jártunk

Paneltömbök, egy forgalmas többsávos főút és egy szakadatlanul nyitva tartó jókora hipermarket szomszédságában él és dolgozik Tatabányán Móser Ernő fafaragó. Alsógallai otthona s különösen annak műhelye mégis olyan érzetet kelthet a vendégben, mintha nem is egy nagyvárosban járna, hanem mondjuk egy faluszéli házikóban, netán egy tanyán, esetleg valami kies táj hegy-völgyei között megbúvó menedékhelyen. Valahol az Isten háta mögött, egyúttal mégis a teremtő tenyerén, elvonult békességben.

Keresztény hagyományok a festészetben

A XIX. század végén a költők, a prózaírók és a festők egy része az impresszionisták látható világánál mélyebb valóság kifejezésére törekedett. A titokzatost, a képzeletbelit hangsúlyozták, el akartak távolodni a pusztán csak érzékelésen alapuló látványtól, tagadták a racionalitás egyeduralmát. Felfigyeltek az iparművészetre is, amely az úgynevezett magas művészet mellett sokáig másodrendűnek számított. Megjelentek az örvénylő organikus formák, a természetből vett stilizált motívumok bútorokon, faliszekrényeken, kerámiaszobrokon, paravánokon.