Kultúra

Beszélgetés a zenéről Kürthy Andrással

Bő két évtizede tart hol szorosabb, hol lazább művészi-szakmai kapcsolata a Kolozsvári Magyar Operával; ma is visszatérő vendég az erdélyi társulatnál. Rendezett a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, Pekingben, Kuvaitvárosban, az utóbbi időkben pedig a Gödöllői Királyi Kastély Barokk Színházában. Koncerteket és fesztivált szervezett, dolgozott a „három tenorral”, nemzetközi énekversenyek zsűritagjának hívják… Jelenleg román színházak meghívásainak tesz eleget. Kürthy András életét, pályafutását meghatározza, áthatja a zene. Tiszta, hagyománytisztelő művészi ideáját egyszerűen így foglalhatnánk össze: közvetítői szerepet vállalt. Összeköt, közeget hoz létre, kapcsolatot teremt az alkotó, a mű és a néző-hallgató között.

– A kulturális szervezés menet közben adódott ahhoz, amit eredetileg elképzeltem, alapvetően ugyanis mindig rendezőnek készültem. Operaházi működésem kapcsán az akkori igazgatótól, Petrovics Emiltől kaptam a főtitkári megbízást, majd ebből lett a műsorigazgatás. Ez a feladatkör olyan kapcsolatokat hozott számomra, amelyek a szervezői vonalat erősítették az életemben. Amikor elvállaltam, mondtam Petrovics Emilnek, hogy remélem, hasznosan és eredményesen tevékenykedhetek ebben a szerepkörben, de legfeljebb két évadon át, mert fő célom továbbra is a rendezés marad.

Berzsenyi Dániel emlékezete

Nikla apró település Marcali közelében, ám ha szeretnénk „Dani uraság” mai vendégei lenni, somogyországi barangolásunkon mindenképpen térjünk be az emlékmúzeumba, ahol az ország legidősebb, 1954-ben rendezett állandó kiállítása látható. 1804-től harminckét éven át volt a niklai kúria ura Berzsenyi Dániel, a felvilágosodás korának jeles költője, akinek életművét „Örökségünk – Somogyország Kincse” kitüntető címmel ismerte el a megyei közgyűlés. A klasszicista épület kertjében rózsák veszik körül a niklai remeteként vagy somogyi Diogenészként emlegetett költő mellszobrát, s csak a park öreg fái tudnának mesélni arról, kik fordultak meg e birtokon, s hány vers született az árnyas lombok alatt. Legendák őrzői a szobák, s minden bizonnyal a lélek gyötrelmeiről is mesélhetnének az ódon falak, hiszen Kölcsey maró gúnnyal fogant kritikája örökre fogó tintaként hagyta ott nyomát a költőtárs életén, közérzetén. Kazinczy sem állt ki egyértelműen mellette, csak a kritika élét próbálta meg csökkenteni némiképp. Nem véletlen hát a visszavonulás, a depresszió, a remetelét…

A szex hálás filmtéma: izgalmas, mindenkit érint, s ha leplezetlenül ábrázolják, mindig botrányt okoz. Kérdés, hogy manapság, amikor már a „mindent megmutatni” explicit naturalizmusát sem védi semmilyen tabu, mivel kelthet szenzációt egy szexualitásról szóló film. Leginkább a mértéktelen élvezethajszolás lelki következményeinek kíméletlen lajstromba vételével. A hazai mozikban a nyárutón landoló Túl a csillogáson és A szenvedély királya bátran vagy kissé félszegen, de egyaránt ezt teszi.

Első ránézésre mi sem aktuálisabb: a közel-keleti konfliktus eszkalálódásának és az acélember idei moziba repülésének idején izgalmasnak tűnik egy olyan film, mely e két témát már címében is merészen ötvözi. A kurd származású svéd Karzan Kader első nagyjátékfilmje, a Barátunk, Superman azonban szociológiai látlelet vagy háborús dráma helyett mást, többet ad: két gyermek elbájoló, egyben megrendítő történetét.

Elhagyott kolostor csöndje
Csöndje a pestisben
Kihalt tanyának
A már soha ki nem nyitó
Vágóhidaknak
Július délben tarlón át
Év első napján hegyre fel
Ilyen csönd növekszik bennem
Szülés utáni első pillanat

Teafényben ülünk,
Szánk belseje némasággal bélelt,
Te szín vagy (én egy mozdulat),
A karfán lovak hintáznak, és az
Ablakon benéz egy holdtojás.

és csak néztem hogy törnek
fel torkából az angyalok
és lengik be kéken fényesen
a plafonra feszített eget

mondtam takarja le arcát
mint Mózes a hegyről
jövet és úgy tartsa azt
a táblát ne tévesszem
össze napszemével.

Megfejtettem az ébredés titkát.
Belőlem most valaki kilépdel,
áthág az árva évek kapuján,
fényevesztett vad szavakkal érvel.