Kultúra

A boldog békeidők, a századforduló, a Ferenc József-i kor mindig is vonzó volt számomra. A rengeteg lehetőség, a művészeteket támogató beruházások bőven adtak munkát a korabeli ambiciózus mestereknek. Szenzációs lett volna részt venni valamelyik korabeli nagy projektben, akár csak mondjuk festősegédként dolgozni Lotz Károly műtemében. Fiatalabb koromban gyakran játszottam el ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal, elképzelve, milyen jó lett volna egy boldogabbnak látszó korban élni, például a Monarchia idején.

Kocsis Zoltánra emlékezve

A pesti Kieselbach Galéria mindig meg tudja lepni a képekre éhes látogatót. Festők, múzsák, szerelmek című tárlatán most az egyszer nem a jól ismert festők – általában férfiak – állnak a középpontban, hanem azok, akik a legtöbbször a háttérben maradnak: a hozzájuk tartozó nők. Ők azok, akik férjük, élettársuk kedvéért oly gyakran lemondanak élethivatásukról, választott foglalkozásukról. Ilyen volt a legtöbb asszonysors, legalábbis a XX. század első felében.

Önvallomás, bűnbánati cselekmény, jóvátétel…? Mi lehetett a belső indíték? És miért ekkor született meg ez a darab? A XX. század közepén – amikor a „szabad” Nyugat-Európában nem számíthatott haladó szellemiségű, korszerű komponistának, aki spirituális, mi több, teológiai témát visz operaszínpadra. Francis Poulencnek ráadásul sikerült az, ami Puccininak is csak részben a páratlan szépségű, ám a mai napig nem a megérdemelt helyén értékelt Angelica nővérrel: egy apácaközösségben játszódó, alapvetően lélektani témájú művel gazdagította a nemzetközi alaprepertoárt. A Kármeliták beszélgetései azon kevés „korszerűtlen” kortárs klasszikus egyike, amely nemcsak hogy fennmaradt a zenei köztudatban, hanem mind nagyobb érdeklődést vált ki világszerte, és egyre több operaház tűzi műsorára.

A kármeliták címmel a Magyar Állami Operaház először mutatja be a francia Francis Poulenc 1956-ban befejezett művét, a Kármeliták beszélgetéseit. A világ nagy dalszínházaiban rendre feltűnő, megrendítő zenedrámáról a budapesti előadás rendezőjével, Anger Ferenccel beszélgettünk.

Megérintve – A bizalom lehetősége időben és térben

Akira Kuroszava evangéliumi etikája

#Jézus – Apám nevében címmel vetítik rövidesen a mozik az új passiófilmet. Advent első hétvégéjétől lehet megtekinteni azt a magyar alkotást, amely Jézus életét mai díszletek között jeleníti meg. Bár a produkció modern szemlélettel dolgozza fel az Újszövetséget, az evangéliumhű alkotás tartalmas élményt nyújthat a karácsonyi időszak kezdetén.  A film rendezőjével, Roczó-Nagy Zoltánnal beszélgettünk.