Anyák napi ünnepség Baglas-pusztán – Az édesanyákat május 3-án köszöntötték azok a cigány gyermekek, akik a Kaposmérőhöz közeli szegregátumban élnek. Örömmel és reménnyel teli ünnep volt ez egy olyan helyen, ahol az egyház folyamatosan jelen van a mélyszegénységben élő emberek között.
A Katolikus Karitász áprilisban műtőlámpát adományozott az Ungvári Városi Gyermekkórháznak. A kórház fiziológiai osztályának nemrég megvalósult felújítását követően a karitász ezúttal egy műtőlámpával járult hozzá az intézményben zajló gyógyítómunkához. Az elmúlt hetekben beszerelt lámpát Écsy Gábor, a magyarországi Katolikus Karitász országos igazgatója április 29-én hivatalosan is átadta az ungvári gyermekkórháznak.
Egy imaközösség, amely daganatos beteg gyermekek szüleit segíti – A budapesti Örökimádás-templomban május 1-jén már öt órakor is nagy a nyüzsgés. Az oltár mellett hangol a zenekar, férfiak hangfalakat és kottaállványokat pakolnak, kislányok süteményestálcákkal sertepertélnek. A hangulat – és ez az egész estére jellemző marad aztán – sokkal inkább ünnepi, derűs, mint komoran méltóságteljes, amilyennek vártam. Pedig a daganatos betegekért és szüleikért évente egyszer elmondott mise előkészületei zajlanak, amelyet a Keresztező imaközösség szervezett.
Budapesti fogvatartottak esztergomi látogatása – Ünnep a mai nap. A budapesti büntetés-végrehajtási intézet tizenkét fogvatartottja lelkészei kíséretében jutalomkiránduláson vesz részt Esztergomban, ahol Székely János segédpüspök látja őket vendégül. Mi, a nagy többség, akik mindennap az utcán lófrálunk, és semmi különöset, örömtelit nem találunk ebben, nem érthetjük, mekkora ennek a jelentősége. Az idő is a kivételes alkalomhoz igazodik: hétágra süt a nap, de azért nincs túl meleg. A vármúzeum után a püspök kalauzolásával a bazilikába és környékére vezet a vendégek útja. Tiszta az ég, így messzire ellátni Párkányon túl. Ma minden a szabadságról, a tavaszról, a megújulásról szól.
Egy közösség a rászorulókért: látogatás a káposztásmegyeri karitásznál – „Egyik nap, amikor építették a harangtornyot, Béla atyával beszélgettem éppen, és egyszer csak valahogy összeérinthették, mert megkondult a harang, csak úgy véletlenül. Jaj, Béla atya, mi leszünk a legboldogabbak, mert mi hallottuk először a harangot! – mondom. De szeretem a Béla atyámat! És a Marikámat, rendkívüli tündér asszony. Olyan jó itt lenni, annyi mindenben segítenek nekem!” Teca nénivel Káposztásmegyeren, a karitászboltban találkozunk.
Nemzetközi romapasztorációs konferencia Esztergomban – Senki sem akar vesztes lenni, és szívesebben keressük sikeres emberek társaságát, barátságát, mint a társadalom peremére szorultakét. Ám rosszabbá tesszük a világot, ha nem akarjuk észrevenni benne a rosszat, a fájdalmasat, és nem érezzük magunkéinak az ínséget szenvedők gondjait. Ébredjünk a tudatára annak is, hogy az ínség sokszor nagyrészt éppen a mi közömbösségünk, elzárkózásunk, ítélkezésünk eredménye. Esztergomban április 8-án tíz ország romákat segítő katolikusai gyűltek össze, hogy a nagylelkűség, az irgalom, a közösségvállalás és a szükséget szenvedők iránti elköteleződés fontosságára hívják fel a figyelmet.
Tárlata nyílt az aluljáróban alkotó hajléktalan festőművésznek – Nem kell őt bemutatnunk az olvasóknak. Néhány hónapja írtunk róla, amikor még az Astoria aluljárójában rajzolt reggeltől estig, hogy szerény albérletét kifizesse, s hogy rajzfelszerelést vegyen. Makula István intézetben nevelkedett, megjárta a börtönt, és nemegyszer kellett az utcán aludnia. De úgy volt vele, hogy nem adja fel, csak azért is híres művész lesz belőle. Nemrég munkát kapott, egy VIII. kerületi általános iskolában rajzot tanít, s márciusban kiállítása nyílt Gödön. Ott voltunk vele a megnyitón, ahogy az elmúlt hónapokban is. S együtt szeretnénk köszönetet mondani azoknak az olvasóknak, akik rajzeszközökkel, élelmiszerrel, ruhával, egy-egy rajz vagy festmény megvásárlásával segítették őt, s legfőképp: hittek benne.
Január végén a budapesti Magdolna utcában nyílt egy új kávézó. A sütije finom, a kávéja remek, a hangulata barátságos. No, de mi ebben a hír? Hiszen a fővárosban az ilyesmi nem ritka jelenség. Ugyanakkor ez a kávézó mégiscsak más, mint a többi. Hogy miben? Például abban, hogy fogyatékkal élő emberek működtetik, nem csak fogyatékkal élők számára. A Nem Adom Fel Cafe & Bar vendégei voltunk.