Fotó: Lambert Attila
Mária mennybevételének ünnepére igyekszünk Frauenkirchenbe – magyarul Boldogasszonyba – az egykori Moson vármegye, a mai Burgenland ősi kegyhelyére. Máriához megyünk, Jézus bátor és erős édesanyjához, akire a kereszten minket is rábízott Szent Fia.
Frauenkirchenben közel három évtizede hagyomány, hogy magyar nyelvű szentmisére gyűlnek össze augusztus 15-én a környék – három ország –, Burgenland, Felvidék és Magyarország zarándokközösségei ezen az ünnepen. Idén Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke mutatta be a szentmisét.
A hosszú úton Budapestről készülök az ünnepre, felfigyelek Josef Weismayer osztrák teológusnak egy interjúban felbukkanó gondolatára. Azt fogalmazza meg, hogy Mária-tiszteletünknek modern nőképet kell közvetítenie, a ma életkörülményeiben kell megszólítania a nőt. A modern nő igénye? – ezt a gondolatot viszem magammal a szentmisére. Mikor megérkezünk, rögtön megragad a hangulat. Az osztrák városka központjában magasodó kéttornyú barokk templom egy széles térre néz. Mindenütt kerékpárok állnak, itt is népszerű a zarándoklásnak ez a mai formája.
A templomba alig lehet bejutni. Hiába a tömeg, lenyűgöz a templombelső, a mindent betöltő barátságos fény, az összhang. A belső teret – 53 méter hosszú, egyhajós, kétfelől nyolc oldaloltárral, felette karzattal – az apszis zárja le. A főoltár középpontjában a híres kegyszobor. Feljegyzések szerint a templomot építtető Esterházy Pál a fraknói várkápolna kegyszobra előtt imádkozva belső hangot hallott: „Szeretném, ha ezt a szobrot sok ember számára láthatóvá tennéd. Szeretném, ha elvinnéd a boldogasszonyi templomba.” Így került a gótikus, 1240-es eredetű, a ruhával, jogarral és koronával barokkizált Mária-szobor a bazilikába. Mária két oldalán Szent István és Szent László barokk szobrai állnak.
Megszólal az ének, kezdődik a szentmise. Veres Andás homíliája nemcsak az ünnep titkát – Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe – hozza közel, de belső kérdéseimben is eligazít. Beszéde azt közvetíti, jó nőnek lenni, jó a nő anyai hivatását megélni.
A főpásztor emberi szemszögből közelített a hittitokhoz. Ez az ünnep a gyermeki tisztelet, hála, szeretet ünnepe – állította beszéde középpontjába az édesanya és gyermeke, Mária és Jézus kapcsolatát, az anyai szeretetet és az arra adott gyermeki választ a szónok.
Ennek a szeretetnek a kifejeződése ez az ünnep. Amikor Jézus, Mária fia a Szűzanyát testestül-lelkestül felvette a mennybe, beteljesítette a Szűzanya örök vágyát, hogy Isten jelenlétében, Isten szeretetében éljen. Jézus nemcsak Isten Fia volt, hanem valóságos ember is, tele azokkal az érzésekkel, melyekkel mi, emberek is tele vagyunk – magyarázta az ünnep üzenetét a győri főpásztor.
A püspök az anyai szeretet felülmúlhatatlanságáról beszélt, a költőt hívva segítségül. Dsida Jenő Édesanyám keze című versével azt fogalmazta meg, hogy „minden édesanya az Isten szeretetét, a mennyei atya gondoskodását teszi megtapasztalhatóvá gyermeke számára. Nem túlzás azt állítani, hogy Isten után legtöbbet az édesanyánknak köszönhetünk.”
Édesanyaként Máriában találhatunk példaképet – mondta Veres András, rámutatva, hogy Mária és Jézus bensőséges kapcsolatát megélve tapasztalhatunk, érthetünk meg mi, emberek valamit Isten irántunk való szeretetéből. „Ahogy Mária a földi életében gyermeke elől elhárította az akadályokat, ugyanazzal az anyai gondoskodással és szeretettel segít bennünket is életünk folyamán. Segít, hogy megküzdjünk életünk nehézségeivel. Mint jó édesanya megérzi, egészen sajátos módon mindig megsejti, mire van szüksége gyermekének. De Máriában példaképet láthatunk abban is, ahogy kimondja, »legyen nekem a te szavaid szerint«. Minden körülmények között keressük Isten akaratát, és akarjuk is megtenni!” – kérte a főpásztor. Majd arra buzdított, forduljunk bátran a Szűzanyához, szószólónkhoz, közbenjárónkhoz. „Mária, ahogy egy édesanya is, minden körülmények között szeretni tudja és akarja gyermekeit. Kiesdi számunkra mindig az üdvösséghez szükséges kegyelmi ajándékokat. Imádkozzunk mi is őszinte reménnyel, igaz szívvel, hűséggel, szeretettel. Kérjük édesanyai pártfogását számunkra, szeretteink számára, és különös módon azok számára, akik nagyon rászorulnak Isten segítségére!”
Ezzel a gondolattal fejezte be szentbeszédét Veres András. Mintegy rámutatott a főoltár fölötti feliratra: „Refugium peccatorum” (bűnösök menedéke). Bűnösök, nagyok és kicsik, minden ember biztonságot, menedéket talál Máriánál. Ezzel a bizonyossággal mehetünk haza, ezt az örömhírt kell átadnunk a körülöttünk élőknek. Jó volt itt ünnepelni, és jó volt ezen a napon magyarnak lenni Frauenkirchenben; átélni, milyen szépen tudunk magyarok lenni.
