A gyermek

Felkészülő

Monológ II.

Részlet egy segítőbeszélgetésből:

„Biztosan sok rosszat mondott el rólam az anyám. Hát én is mondhatnék róla egyet s mást …

Egyedül nevelt, az apámat nem ismertem. Furcsa volt kisgyerekként felfedezni, hogy a családokban apa is van. Amikor erre rácsodálkoztam, valamivel mindig elterelte a figyelmemet. Édességet kaptam, fagyit, süteményt. Aztán feltűnt – talán már óvodás lehettem –, hogy egyre korábban próbál ágyba dugni, amikor én még játszani szerettem volna. Egyszer, amikor már úgy gondolta, hogy alszom, átmentem a másik szobánkba. Egy férfival volt. Másnap rákérdeztem, hogy ő volt-e az apukám. Ez a jelenet többször is megismétlődött…

Hogyan szerethetek szabadon?

A kapcsolatokról a Chemin Neuf közösség találkozóján

A már megszokott örömteli légkörben telt az a kapcsolatokról szóló hétvége, amelyet a Chemin Neuf közösség szervezett tizennyolc és harminc év közötti fiataloknak. A résztvevők közül néhányan jegyesükkel, mások legjobb barátaikkal érkeztek a rendezvényre. A szeretet különböző szintjeit megélő fiatalokat az az igény gyűjtötte egybe, hogy megoszthassák egymással Isten korlátlan szeretetét. Zene, ének, tánc és kiscsoportos megosztás, valamint tanítás vezetett közelebb az Úrhoz.

Keresztúton

Felkészülő

Nagyböjti lelkigyakorlatunkat idén a Verbum Dei Missziós Testvéri Közösség nővérei tartották. A hat hattyú című Grimm-mesét dolgoztuk fel az ötödikesekkel, amelyben az engedetlen fiúk hattyúvá változnak, húguk azonban megmentésükért vállalja a hat évig tartó némaságot, valamint azt, hogy csillagvirágból ingeket varr fivéreinek. A hat év alatt a lány férjhez megy, anyósa gyermekei meggyilkolásával vádolja, de ő csak némán tűr. Máglyahalálra ítélik, ám az utolsó pillanatban megérkeznek a hattyúk, megkapják ingecskéjüket, visszaváltoznak fiúkká, és kiderül az igazság.

A kúp használata és a kisbaba

Felkészülő

Amikor a megemésztett ételmaradék, amelyből a szervezet már minden tápanyagot felhasznált, elérkezik a vastagbél utolsó szakaszába, ki kell ürülnie, tehát kiváltódik a székelési inger. Az anya meg kell hogy nézze azt, ami a pelenkában van, hogy megismerje gyermeke székletállagát, a „normát”, amelynek minden eltérésére fel kell figyelnie. Ha az anyatejen táplált csecsemő széklete nem aranysárga, az még nem jelent semmit, ha mindig ugyanolyan. Van gyermek, akit naponta kétszer-háromszor kell tisztába tenni, de van olyan is, akit ötször-hatszor.

Megtalálom a párom?

Út az ismerkedéshez – társkeresés a neten

Talán még soha nem volt olyan nehéz a pártalálás, a családalapítás, mint napjainkban – ezt mutatják a felmérések és statisztikák, ezt jelzik a pszichológusok és a párterapeuták. Rengeteg online társkereső szolgáltatás, internetes oldal kínálja magát az egyedülállóknak. Sokan közülük azonban idegenkednek ezektől a platformoktól, félnek a kalandoroktól, az alkalmi partnereket vadászóktól. A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom számukra indított új csatornát, amely lehetőséget kínál az elkötelezett párkapcsolatra.

„Ne a gyerek előtt!”

Felkészülő

– sutyorogja az aggódó anyuka zavartan, miközben gyanútlanságot mímelő csemetéje buksiját simogatja figyelemelterelésül. Talán mi magunk is gyakran hallottuk gyerekként e mondatot – a család hagyományaitól függően akár németül vagy franciául –, amelyet aztán ötévesen már tökéletes kiejtéssel fújtunk, bár egy kukkot sem értettünk belőle… Talán már nem is emlékszünk arra a zavarba ejtő érzésre, amelyet a körülötte lengő légkör okozott, különösen akkor, amikor a fejünk fölött folytatódott a nem a mi fülünknek szánt megosztás „úgysem érti még” felkiáltással.

Miért pont az én apukám?

Felkészülő

A torkomban dobog a szívem, ahogy csörög a kulcs. Kapkodó, bizonytalan matatás. Dörmögés, durranás, rúgás az ajtóba. Anyu meleg vacsorával várta, most meg a gyógyszeréért szalad. Megfájdult a hasam, a bátyám meg a kezét tördeli, miközben úgy csinál, mintha tanulna, és nem hallana semmit. A nővérem még időben elhúzott itthonról. Anélkül, hogy kimennék az előszobába, látom magam előtt apu dülöngélő lépéseit, félig lehunyt, kivörösödött szemét, erőltetett, bárgyú mosolyát. És az a szag! Az emlékétől is felfordul a gyomrom.

A felnőttek elfelejtenek játszani?

Ági: Családóráinkon általában valamilyen játékos formában próbáljuk feldolgozni a különböző témákat. Így szeretnénk eljuttatni a fiatalokhoz az élettel kapcsolatos legfontosabb üzeneteinket. A játék általában örömet okoz: felszabadít, oldja a hangulatot, hozzásegít önmagunk és társaink alaposabb megismeréséhez. Tapasztalataink szerint a családórákon közösen megélt élmények segítenek abban, hogy az órát tartó felnőttek és a fiatalok közelebb kerülhessenek egymáshoz. Ettől aztán sokkal élvezetesebbek a foglalkozások mindenki számára. A diákok gyakran panaszkodnak: az a baj a felnőttekkel, hogy elfelejtenek játszani. De valóban így van?