„Ne a gyerek előtt!”

A gyerekek többsége ebben a helyzetben próbál úgy tenni, ahogyan a felnőttek elvárják tőle. Bambán, mit sem sejtően néz, véletlenül sem reagál, s minden arcizmát kordában tartja, hogy lássák: ó, nem, ő tényleg nem ért semmit, nem kell zavarba jönni, tessék csak bátran beszélgetni, bármiről, ARRÓL is, sőt főleg arról, hisz AZ – bármi legyen is aktuálisan – titkos, érthetetlen, és éppen ezért nagyon izgalmas.


Belül azonban dübörögnek a kis fogaskerekek, s a gyerek izgatottan, megnyugtatásra és magyarázatra vágyva próbál egyedül megbirkózni mindazzal, amit hallott, de amiről az elvárás szerint nem tudhat mégsem. A legbátrabbak mernek csak nyíltan szembemenni a konvenciókkal, és feltenni a kérdéseiket: miért történt ez? Miért vagy szomorú? Mi baj van, amiről csak suttogva szabad beszélni?

Örülhetünk, ha ilyen esélyt kapunk a gyerekektől. Ezzel megmutatják, hogy mit tudnak, és miben van szükségük eligazításra, magyarázatra. Legtöbbjük azonban nem képes magától átugrani az elvárásokból épített kerítést, és ha nem segítünk, magukra maradnak a megsejtett titokkal, amelyet fantáziájuk gyakran a ténylegesnél sokkal súlyosabbnak képzel.

Ha úgy gondoljuk, hogy a téma megterhelő volna a gyerekek számára, akkor se beszéljünk előttük félmondatokban! Nem kell mindent megosztani velük, lehetnek csak a felnőttek számára fenntartott információk is a családban. Ha viszont már részesei lettek a beszélgetésnek (és ne áltassuk magunkat: ha jelen voltak, hallották is, ami elhangzott), beszéljünk a kérdésről világosan, egyszerű szavakkal, vagy fűzzünk megnyugtató, eligazító magyarázatokat a mondandónkhoz, hogy ne zavart, hanem rendet teremtsünk a fejükben. Segít a gyerekeknek, hogy merjenek kérdezni, ha óvatosan utalunk rá: tudjuk, hogy hallották a beszélgetést. Mondjuk így: „Ugye milyen nehéz dolgokról beszélünk itt melletted? Még felnőttként sem könnyű megérteni, hát még gyerekként…” Ez felszabadítja a kicsiket a tettetett tudatlanság béklyója alól, s így megoszthatják velünk rémületüket és összezavarodottságukat, feltehetik kérdéseiket a témával kapcsolatban. Csak így van esélyünk nevelni, növelni, kísérni őket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..