Bulit szervezhetünk, de az igazi örömöt Jézus adja
Fotó: Merényi Zita

 

Szombaton csobbanunk bele az ötnapos programáradatba a világ minden részéről érkezett mintegy háromszáz fiatal közé, akkor, amikor 10 óra körül a mindennap szokásos dicsőítő és tanító blokk veszi kezdetét. A táborlakók az első három nap és az előző esti vihar után még kicsit nehezen szedik össze magukat, de ha a dicsőítésre és a tanítást bevezető pár perces színdarabra nem ébredtek fel, a Brazíliából érkezett missziós, Gabriela biztos, hogy felrázza őket.
Arról beszél, hogy az életünk olyan, mint egy hullámvasút, a bűn miatt tele van emelkedőkkel és ereszkedőkkel. Ahogy a biztonsági öv a hullámvasúton, úgy ölel át minket Jézus is életünk folyamán – mondja.
You can’t describe, just feel it (Nem tudod leírni, csak érezni) – pillantok az angol nyelvű mottóra a nemrég kapott karszalagomon. Gabriela előadására és az egész fesztiválra is jellemző ez, nehéz szavakkal visszaadni azt a lelkesült, felszabadult örömöt, amely mindkettőt átjárja. Isten fényei vagytok, éljetek a világosság fiaiként! – mondja Gabriela Szent Pállal szólva, hozzátéve, hogy ha Istent szeretjük, ugyanúgy mindig a közelében akarunk lenni, ahogy a szerelmünkkel is tesszük. A 41 éves misszionárius, aki egész életében alig érzett fájdalmat, tavaly fedezte fel, hogy rákos beteg. „Életem mintha fejjel lefelé fordult volna.” Isten igéjét olvasta, a kórházba menet és jövet a rózsafüzér mind a húsz titkát elimádkozta, s ezek hatására a keserű édessé lett – határozottan állítja, hogy emiatt gyógyult meg, és nem a teák meg a kenőcsök adtak neki erőt.
A világ azt mondja, törődj magaddal, ezzel szemben Jézus azt, hogy törődj a másikkal. Gabriela e gondolat kapcsán elmesélte, hogyan ismerkedett meg 16 évesen a Shalom közösséggel, amikor a történelemtanárba reménytelenül szerelmes osztálytársát kísérte el egy imádságra. Gabriela maga jött rá a lány titkára, aki a figyelmen felbuzdulva így szólt: „Én depressziós vagyok, de egy barátom azt mondta, ha elmegyek egy imacsoportba, jobban leszek. Ha te velem jössz, el is megyek.” Ez volt a Shalom misszionáriusainak első imaalkalma a városukban…
Szép, lecsendesülős szentségimádás következik ezután, amelyben az Eucharisztiában jelen lévő Jézus szó szerint a fiatalok közé jön, ő alkotja a középpontot. A soknyelvű énekes szertartás alatt a Shalom közösség missziós tagjai körbejárnak, és imádkoznak a fiatalokért.
A Nyíregyházán élő, 26 éves Szilvi 2010-ben a Nyolc Boldogság Közösség által szervezett Tábor-hegyi napokon ismerkedett meg a shalomos missziósokkal, majd több évig járt imacsoportba Budapesten, amíg ott tanult. Görögkatolikus kispap vőlegényével érkezett, azért is, hogy találkozzon a régi ismerősökkel. A visszafogott Szilvi jelenléte is jól mutatja, hogy a bulisra hangolt közösség nagyon sokakat meg tud szólítani, olyanokat is, akik egy „klasszikus” fesztiválra be nem tennék a lábukat, de persze az utóbbiak közül is vannak jó páran.
Az európai misszionáriusoktól kaptuk a hit ajándékát, érezzük annak fontosságát, hogy a mostani evangelizációnkkal visszaadjuk azt, amiben mi részesültünk – fogalmaz Moysés Azevedo, akinek vezetésével 1982-ben jött létre a közösség Fortalezában, Brazília ötödik legnagyobb városában. Miközben az esti „colour partyn” a fiatalok egymást festik színesre, mi Moysésszel és magyar titkárával, Csabai Barnabással a reflektorok fényében fürdünk egy hatalmas „Acamps” felirat mellett. „Nem felszínes örömöt akarunk adni a fiataloknak, mint amit a világ kínál, hanem a szív mélyéből fakadót. A bulit meg tudjuk szervezni, de az öröm ajándék, amit egyedül Jézus szívbeli megismerése által kaphatunk meg.”
Nagyon tudatosan vannak felépítve ezek a fesztiválok, amelyeknek Brazíliában már nagy hagyományuk van, árulja el a közösségalapító. Minden délelőttöt arra szánnak, hogy a fiatalok megtapasztalhassák Isten szeretetét: a reggeli utáni dicsőítés és az azt követő, az ő nyelvükön megszólaló katekézis is ezt szolgálja. Miután az igében találkoznak Istennel, utána az Eucharisztiában is, a szentségimádás formájában. Ez teljesen képes megváltoztatni az életüket, hiszen Jézus a csenden keresztül jön el hozzájuk. A reggeli tapasztalat aztán a délután folyamán szinte kirobban a szívükből: testvéri együttlétekben, mindenféle sportban és egyéb szórakozásokban kivirágzik, a közös szentmise után este pedig a művészeteken, a koncerteken (például a koreográfiáról is világszerte ismert Missionário Shalom együttes szombati fellépésén) keresztül virágzik ki – így jön létre a tábor harmóniája.
Brazíliában már mintegy húsz éve vannak Acamps táborok – akkor jöttek létre, amikor különböző karneválok indultak, a hagyományos időszakon kívül is – teszi hozzá Moysés Azevedo. – A Shalom közösség akkor úgy gondolta, jó lenne a felszínes, sokszor pusztító, droggal, pornográfiával tűzdelt szórakozási lehetőségekkel szemben valós alternatívát nyújtani a fiataloknak, ezért szerveztek párhuzamosan Istent is felmutató fesztiválokat. Kezdetben ezek tényleg cseppek voltak a tengerben: a másik fesztivál milliós látogatóközönségével szemben náluk csak pár tízezren voltak jelen; mára azonban megfordult a résztvevők száma: a shalomos fesztiválon vannak egymillióan, míg a másik eseményre csupán száz­ezren voltak kíváncsiak. Az európai Acamps még csak csepp a tengerben, de Kalkuttai Teréz anyával együtt a shalomosok azt vallják: „Anélkül a csepp nélkül sekélyebb volna a tenger.”

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..