Egy mindmáig „hiteles hely”

Most néhány képpel és egy verssel szeretnénk érzékeltetni a Szentséges Üdvözítő-templom s a két egykori jezsuita kolostorépület (ma idősek otthona) határolta tér megkapó kisvilágát, illetve azt, hogy az 1736 és 1799 között barokk stílusban újjáépített apátsági templom hogyan őriz még ma is néhány „morzsát” az eredeti épületből, s Mezőlaky Ferenc, a török pusztítás előtti utolsó, nevezetes, ritka műveltségű apát úr működésének idejéből. Az apátság 1570-től végvárként is szolgált a törökök elleni harc egyik fontos bástyájaként. Jó háromszáz évvel később, 1858-ban a jezsuita rend költözött ide, mintagazdasággal erősítve az egyre hanyatló városkát.
A szerzetesrendet az ÁVH 1950-ben kíméletlen gyorsasággal szüntette meg, a templom és környéke azonban mindmáig vall a régi időkről, az 1210-es években épült bencés apátságról, s annak XVIII. századi megújulásáról. A kis tér hangulata azért is magával ragadó, mert „félkaréjos”, finom zártságot sugalló elrendezése eszünkbe juttathatja – többek között – a pécsi Dóm teret, amelynek igazi látványtestvére.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..