Az éhezés, a társadalmi konfliktusok és a klímaváltozás ellen

A Szentatya beszédében utalt a FAO 1945. október 16-i megalapítására. A szervezet akkor, a háború utáni zűrzavarban azt a célt tűzte maga elé, hogy a mezőgazdaság fejlesztése révén felszámolja az éhezést a világon. A feladat napjainkban nemcsak a szükséges élelem biztosítása, hanem főként a szükséges élelemhez való hozzájutás alapvető emberi jogának védelmezése. E kérdésen áll vagy bukik ma az egész nemzetközi intézmény hitelessége.
Ferenc pápa az élelmiszerigény növekedését tapasztalva elengedhetetlenül szükségesnek tartja, hogy a föld javai mindenkinek a rendelkezésére álljanak. „Van, aki szerint elegendő lenne csupán csökkenteni az éhes szájak számát. E megoldás hamis volta azonban rögtön megmutatkozik, ha a nagymértékű élelmiszer-pazarlásra gondolunk, és arra a fogyasztói magatartásra, amely eltékozolja az erőforrásokat. Csökkenteni valamit könnyű, ahhoz azonban, hogy osztozni tudjunk másokkal, meg kell térnünk, ez pedig odaadást igénylő feladat” – mutatott rá a pápa.
Az éhínség és a migráció kapcsolatának kérdésére utalva a Szentatya a megoldást abban látja, ha a probléma gyökeréig hatolunk. Az ENSZ és a civil társadalom különféle szervezetei által e témában folytatott kutatások egyöntetűen azt mutatják, hogy a két legfontosabb akadályt kell legyőzni: a társadalmi konfliktusokat és a klímaváltozást.
A konfliktusokat a nemzetközi jog eszközeivel előzzék meg vagy haladéktalanul oldják meg, „elkerülve, hogy elhúzódjanak, és nyomort, pusztulást okozzanak a társadalom szövetében” – fogalmazott a pápa, azokra a népekre utalva, amelyek immár évtizedek óta tartó háborúktól szenvednek. E konfliktusokat el lehetett volna kerülni, vagy legalábbis meg lehetett volna állítani. Ehelyett azonban egyre nagyobb a háborúk pusztító hatása. Az érintett területeken nem megfelelő az élelmiszer-ellátás, ezért az emberek kénytelenek elvándorolni. A megoldáshoz elengedhetetlen a jóakarat és párbeszéd.
A Szentatya szólt arról is, hogy naponta érzékeljük a klímaváltozás következményeit. Tudományos ismereteinknek köszönhetően tudjuk, hogyan kell szembenéznünk e problémákkal. A nemzetközi közösség ki is dolgozta az ehhez szükséges jogi eszközöket, például a párizsi klímaegyezményt, amelytől azonban többen kezdenek eltávolodni. Újra felüti a fejét a nyereségvágy, az ökoszisztémák kényes egyensúlyát figyelmen kívül hagyó gondatlanság és az az elbizakodott feltételezés, hogy manipulálhatjuk és ellenőrzésünk alatt tarthatjuk a bolygó korlátozott erőforrásait. Ezért szükség van arra, hogy újabb erőfeszítéseket tegyünk a konszenzus érdekében. Csak így kerülhetjük el a még tragikusabb következményeket, amelyek súlya továbbra is a legszegényebb, a legvédtelenebb emberekre nehezedik. A mi feladatunk, hogy változtatásokat javasoljunk az életstílusra, az erőforrások felhasználására, a termelésre és a fogyasztásra vonatkozóan. Ez utóbbi pazarló, sok élelmiszer kárba vész. Nem törődhetünk bele ebbe, nem mondhatjuk, hogy majd valaki más megoldja” ezt a gondot – fogalmazott a Szentatya.
Beszédében végül szorgalmazta, hogy a nemzetközi együttműködés nyelvezetébe vezessék be „a szeretet kategóriáját, amely alatt azt értjük: ingyenesség, egyenlő bánásmód, szolidaritás, az ajándékozás kultúrája, testvériesség, irgalmasság”.
(KI)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..