Zatykó László OFM

Az újszövetségi Szentírásban a legegyértelműbb, a legszigorúbb tiltás a ne ítélj! Ez a tiltás a szívben meghozott ítéletre vonatkozik.

A mai evangéliumban minden úgy szimbolikus, hogy ugyanakkor az maga az élet elevensége, teljessége. Ez a szentségek valóság-világa. Jézus hét tanítványa – a mindenkori tanítványi közösség, ott vagyunk benne mi is – küszködik, erejét végsőkig megfeszítve, izzadva, nekivetkőzve a fülledt, csillagtalan éjszakában. Meg se tudják számolni, hányszor lendült már jobbjuk, hogy kivessék, ahogy szokták, ahogy tanulták, bal felé a hálót.

Kicsoda ez az ördög, aki mindvégig ott van Jézus nyomában, lesben áll, várva a kedvező alkalmat, hogy megszólíthassa, eltéríthesse őt szándékától? A stílusa, a svádája lehengerlő. Tévedhetetlen. Beszédjéből árad a magabiztosság, az én vagyok a norma öntudata, s annak megfellebezhetetlen ítélete, hogy aki ettől eltér, az abnormális, eszement bolond, magára vessen, ha úton-útfélen közröhej tárgya lesz. A „ha te vagy az Isten Fia…” kezdetű mondatokban benne van a gúny, a kikacagás.

Nagyon ésszerűnek és jogosnak tűnik a názáreti zsinagóga haragja és fölháborodása. Hogyan veszi a bátorságot ez az ács, József fia, hogy magát Istentől felkentnek, messiáskirálynak állítsa? És miféle örömhírt hirdet, és miféle szabadulást? Ki ő? Istennek gondolja magát, hogy kegyelmi esztendőt, minden adósság elengedését, minden bűn megbocsátását, „jóbel” évet hirdessen, azt a bizonyos ötvenedik, jubileumi évet?

„Az a boldog ember, aki az élete végét kapcsolatba tudja hozni a kezdetével” – írta Goethe. A cigánypasztoráció hatékonyságát firtató kérdésre válaszképpen mondta Kuklay Antal atya: „Ha a kicsi cigány gyerekek a katekézis során megtanulják énekszóval a miatyánkot, akkor szavakat kapnak ahhoz, hogy életük végső sóhaja ne üres kiáltás legyen, hanem imádság az Atyához. És ez nem is kevés.

Isten Fia, akit a szeretet arra késztet, hogy Emberfiává legyen, lesz – ugyanezen szeretet késztetésében – sebeink hordozójává (Iz 53,3-5). Hiszen ő az az Úr, akiről a 24. zsoltár első verse énekel: „Az Úré a föld és mind, ami betölti, / a földkerekség, és mind, aki lakja.”

Jézus tanít. A nyolc boldogságot tanítja. Élni tanít. A nyolc boldogság Jézus válasza a zsoltárosnak arra a kérdésére, hogy „ki mehet föl az Úr hegyére?” (Zsolt 24,3). Nyolc lépcsőfok vezet föl erre a hegyre. Mint ahogy Ezekiel látomásában nyolc lépcsőfok vezet föl az Úr templomába (Ez 40,31), és ahogyan a hangskála is nyolc lépcsőfokból áll.

Az ölelés rendeltetése, hogy áldássá legyen. Minden tiszta ölelés áldás, az üdvösség, az Isten országa szentsége, annak élő, eleven üzenete. Tiszta az az ölelés, amely a Lélektől izzított, és a szeretet Szentlelkétől éltetett, amely igaz szeretetből fakad.