Zatykó László OFM

A Biblia üzenete

A mai evangéliumban olvasható párbeszéd már Jézus életének utolsó állomásán, Jeruzsálemben hangzik el, húsvét hetében. Jézus szamárcsikón, a béke fejedelmeként bevonul városába, „Isten békéjének városába”, Jeruzsálembe, hogy ott világra szóló békét hirdessen és békét teremtsen. Nem úgy, ahogyan e világ fejedelmei szoktak békét teremteni, a legyőzöttek vére árán, hanem saját vére árán, életáldozatával. Bevonul a templomba és a prófétai tettel, a templom megtisztításával hirdeti meg, hogy ő a templom főpapja, aki az Istenhez egyedül méltó áldozatot mutatja be. Ahol az ő áldozata, ott a templom. Ő a húsvéti bárány, „Isten Báránya, aki magára veszi a világ bűnét” (Jn 1,29), hogy az Atya szeretetében bocsánatkéréssé legyen. De nemcsak a templomot ragadja hatalmába, hanem a templomban az ünnepre gyülekező sokaságot is: „Tanítása magával ragadta az egész sokaságot” (Mk 11,18), „az egész nép – hallgatva őt – szavain csüngött” (Lk 19,48).

A Biblia üzenete
Lk 16,19–31

„Nem tudom, hogyan éljek. Csak az emberbe nincs »beléadva«, hogyan éljen. Az állat, a bogár, a madár, még a lepattanó fakéreg is tudja, a fű tudja. Én nem. Én, ember, én” – olvashatjuk Tandori Dezső Vak világregény című írásában. A példabeszédbeli gazdag ember azt hitte, hogy ő aztán tudja, hogyan kell élni, hogyan kell jól élni, pazarul, gazdagon, királyi pompában, bíborba, patyolatba öltözötten, és napra nap fényesen, dúsan vigadozva, nem zavartatva mások nyomorúságától. Élt magának. Élt megromlott ösztöneire hallgatva.

Összeegyeztethetetlenül és kibékíthetetlenül más Isten békéje (Fil 4,7) és e világ békéje (Jn 14,27). Ezt Szent Lukács már evangéliuma elején jelzi azzal, hogy Augustus császár rendeletének ismertetésével kezdi Jézus születésének leírását. A császárkultusz Augustust istenként tisztelte és üdvözítőnek tartotta, aki megteremtette a világ békéjét, a Pax Augustát, vagyis az augustusi békét. A császár Ara Pacis Augustae néven grandiózus oltárt is emeltetett, jellemzően a hadistenről elnevezett Marsmezőn. Az augustusi béke ugyanis erőszakon, hódításon és behódoláson alapult. Ebben a történelmi miliőben nevezi az angyal az istállóban született és jászolba fektetett gyermeket Üdvözítőnek és Úrnak – ez az Ószövetség legrégibb görög fordításában a Jahve név megfelelője. Majd kitárul az égbolton a mennyei szentély. Az angyalt Istent dicsőítő mennyei seregek veszik körül, melyek – mint egy ünnepi kórus – kihirdetik, hogy e gyermek meghozza a földnek Isten békéjét, a békét az Istennek tetsző embereknek (Lk 2,13–14). 

A Biblia üzenete

Európa missziós területté vált. De hogyan kell misszionálni? Úgy, ahogy a mai evangélium elénk tárja. Ilyen eszköztelenül? Ilyen kiszolgáltatottan? Ilyen célszerűtlenül? Pont azokhoz menve, akik a világ szemében senkinek sem számítanak, az erőtlenekhez, a betegekhez? Bárányként ebben a farkasvilágban? Mi a garancia arra, hogy azok a bizonyos kígyók és skorpiók nem emésztenek föl minket? Lehet, hogy Jézus látja a sátán vereségét, bukását, de mi inkább azt látjuk, hogy a sátán sikeres, hat, újra meg újra eléri, hogy legyen „az ember az állatok alja” (Radnóti Miklós: Nyolcadik ecloga), csürhe. Itt ő arat, éspedig a maga csűrébe. Ezek a kételyek rendre fölmerülnek a mai evangéliumot olvasva, s mindezek mögött az az alapkérdés rejlik, hogy élhető-e, megvalósítható-e az evangélium?

A Biblia üzenete

A mai evangélium részlet Jézus búcsúbeszédéből. Ahhoz, hogy megérinthessen bennünket ennek az evangéliumnak az örömüzenete, fel kell idéznünk az utolsó vacsora, az elárultatás éjszakájának drámai légkörét. A tanítványokat félelem fogja el. Magukra maradnak? Mindennek vége? Péter rettegve kérdi: „Uram, hová mégy?” (Jn 13,36). Jézus válasza számukra nem érthető, nem is megnyugtató. Azt mondja, hogy hazamegy. Hová haza? És miért? Eddig mindig a nyomában voltak, vele lehettek, most meg egyszerre azt mondja, hogy ahová én megyek, oda most nem jöhettek. Hogyhogy? Jézus képtelen lebontani az értetlenség falát. Dialógusuk zsákutcába jut, amikor Jézus kijelenti, hogy „ahová megyek, oda tudjátok az utat”, Tamás pedig tagadón rávágja: „Uram, nem tudjuk, hová mégy. Hogyan ismerhetnénk hát az utat?”

A Biblia üzenete

Az evangélium gazdag üzenetéből legtöbbször az fog meg, amit nem értek, mégis megragad, nem enged, és mint örvénylő titok húz-vonz. Titok, melyről nemcsak azt érzem, hogy igaz, hanem hogy elevenembe vág. Nem hagy nyugton. És kezdődik a Jákob-küzdelem a megértésért. De hol a megértés nyitja? „Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet és feltörje pecsétjeit” (Jel 5,3)? A kérdésre két válasz érkezik. Az egyik, hogy „senki”. A Jelenések könyvének Jánosa emiatt keserves sírásra fakad.

A Biblia üzenete

Akár a személyes, akár a kollektív tragédiák – nagy betegség, haláleset, szerencsétlenség – megrendítenek minket. Fölráznak, kizökkentenek. Fölébresztenek az álomból. Nem engedik, hogy továbbra is csak úgy öntudatlanul éljünk. Kérdéseket indítanak el bennünk: honnan és hová? Miért és mi végre?

Egy fiatal hölgy – nemrég jár templomba, most katekumen – megállít a plébánia folyosóján egy kérdéssel: „Miért kell az embernek halálos veszedelembe jutnia ahhoz, hogy Jézusra, az evangélium világára, erre a csodára rátaláljon? Mert velem éppen ez történt: egy orvosi vizsgálat alkalmával kiderült, hogy rákos vagyok, sokszoros áttéttel, talán csak hónapjaim vannak hátra. Az orvos kijelentette, hogy azért mindent megpróbálnak, műtétek következnek, kemoterápia, sugárkezelés és a többi. Iszonyatos kínzatás vár rám.

A Biblia üzenete

A kánai menyegzőn történtekről azt mondja Szent János evangélista, hogy az Jézus „csodajeleinek kezdete” (Jn 2, 11). Kezdet, melyben ott rejtőzik Jézus egész életének csodája. Jel, melyben kinyilvánítja dicsőségét.

Rejtjel ez. Titkot rejt, mely a lakodalmas sokaság előtt rejtve maradt. A násznagy sem tud semmit a bor eredetéről. A vőlegényen kéri számon az italrend fölborulását. A vőlegény pedig értetlenül hallgat. A vendégek meg csak isszák, isszák önfeledten az új bort, anélkül, hogy kérdeznék, honnan való, kinek köszönhető, kinek a nászajándéka. Nem értenek, nem fognak fel semmit abból, ami történik.