Verdes Miklós

„Ti tanúi vagytok ezeknek”

Szerző:

Görögkatolikus lelkiség

Húsvét ünnepköre véget ért. Negyven nap után, a hatodik hét szerdáján egy időre utoljára hangzik fel kitörő örömmel, hogy „feltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozott”. Negyven napig ismételtük újra és újra, lankadatlanul, hogy „feltámadt Krisztus”. Negyven napig harsogtuk a feltámadás örömét, és hagytuk – ha hagytuk –, hogy az egyház tanító bölcsessége nagy titkokat tárjon fel számunkra. Ott voltunk a tizenegy tanítvánnyal, velük fogadtuk a zárt ajtók ellenére megjelenő Jézust, átéltük a félelmet és a megdöbbenést, ugyanakkor Tamással együtt távol is voltunk mindettől, és vele együtt akartuk látni a szögek helyét, hogy aztán vele együtt kiáltsunk fel: „Én Uram, én Istenem.”

„Lelkem szomját enyhítsd, Üdvözítőm”

Szerző:

Görögkatolikus lelkiség

A bizánci hagyomány egyik kevésbé ismert, mély és sokrétegű üzenetet hordozó ünnepe a húsvét és pünkösd közötti időszak (a szent ötvened) közepére eső ünnepfelezés napja. Az ünnep súlyát jelzi, hogy a bizánci liturgikus év nagyobb eseményeire jellemző módon egész ünnepkör kíséri e napot. Az ünnepre előírt evangéliumi szakasz (Jn 7,14-30) rávilágít e megemlékezés gyökereire. János evangélista arról számol be, hogy Jézus a zsidók nyolc napon át tartó sátoros ünnepére Jeruzsálembe ment. Először nem mutatkozott, majd az ünnep közepén megjelent a templomban, ahol zsidó írástudók heves ellenkezése közepette nagy tanító beszédet mondott. A sokrétegű ünnep megértéséhez tudnunk kell, hogy a zsidók számára a sátoros ünnep az év egyik legjelentősebb eseménye volt, amellyel a pusztai vándorlás emlékét idézték fel; azt az időt, amikor sátrakban lakva, víztől elzárva vándoroltak az Ígéret földje felé.

„Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna…”

Szerző:

Görögkatolikus lelkiség

A bizánci hagyományt követő liturgikus közösségek a húsvét utáni hatodik vasárnapon a vakon született ember meggyógyítását idézik fel. Az erről beszámoló leírás (Jn 9,1-42) János evangéliumában negyvenkét versből áll. Ebből magának a csodának az elbeszélése két vers. A többi egy küzdelem megjelenítése: egyik oldalon áll a gyógyult és a gyógyító, velük szemben a csodát befogadni képtelen, nem vakon született, de vaknak maradó, vakként élő emberek. Jézus szavai, az evangélium leírása, a liturgikus szövegek fordulatai mind-mind világossá teszik: a történetben nem csak egy vak szerepel.

Elindulni Jézus szavára

Szerző:

Görögkatolikus lelkiség

Jézus Krisztus feltámadásának örömében negyven napon át elmélyedve érkeztünk el mennybemenetel ünnepéhez, most pedig – ötven nap elteltével – pünkösd nagy titkait szemléljük. Pünkösd vasárnapján és hétfőjén a Szentlélek eljövetelére és a Szentháromság felfoghatatlan valóságára szegezzük tekintetünket. A hétfői ünnep evangéliumi szakasza két részből (Mt 18,10-20 és Mt 28,18-20) tevődik össze. Az előbbi többek között Jézus földi küldetésének lényegére mutat rá („Az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.”), míg az utóbbi Jézusnak a tanítványokhoz intézett szavait tárja elénk: „Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá mind a népeket.”