Játszani megyünk… Nem vagyunk már nagyok ehhez? Kicsit vonakodva léptünk be a kapun, nem tudva, mi vár ránk a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Intézmény Különleges Gyermekotthonában.
Sérült gyermekek lesték érkezésünket kíváncsian, nyílt szívvel, őszinte mosollyal. Ők nem tudják, milyen játszmákat játszik olykor az ember, mi az előítélet, a szeretetlenség, az ellenségeskedés. Nem tudják azt sem, hogyan mutassanak többet, mint amit tudnak, nem ismerik a félrebeszélést. „Csak” önmagukat adják, s azt szeretik, ha te is önmagadat adod. Mert bölcsebbek minden földi halandónál, s tudják, hogy nem számít, milyen pozíciód, vagyonod, hatalmad van, csak az, ami a szíved legmélyén található: a szeretet képessége. A gyermekotthon lakói tehetségesek, remek terapeuták, Isten gyermekei. Szakterületük a szív, a lélek, az érzelmek. Jó érzékkel tudják az emberek szeretet-képességeit fellobbantani, az érzelmeket előcsalogatni, s akikkel csak találkoznak, mind jobbá lesznek általuk.