Tóth Sándor

Vannak nagyság nélküli szenvedések, de nincs nagyság szenvedés nélkül – tartja a misztika.
Tekints fel az augusztusi égre, a hullócsillagokról eszedbe juthat: a régiek Lőrinc könnyinek nevezték őket. Róma a IV. század elejétől augusztus 10-én ünnepelte a vértanú diakónust, aki a Via Tiburtina mellett szenvedett mártíromságot Valerianus császár idején. Főtemploma Verano temetőjénél emelkedik az Örök Városban.

Az idősebb Jakab Szalome meg Zebedeus fia, János evangélista testvére az apostolok köréből. Keresztelő János tanítványa volt mindkettő. Kissé heves vérmérsékletük miatt Boanergésznek, a mennydörgés fiainak nevezi őket Márk evangéliuma. Az Úr csitítgatta őket, ha indulatba jöttek. Jakab jelen volt a titokzatos színeváltozásnál. Látta Jairus lányának feltámasztását, a többiekkel aludt a getszemáni éjszakában. Hogyan végezte pályáját? Heródes Agrippa „karddal lenyakaztatta Jakabot, János testvérét” (ApCsel 12,2), a jeruzsálemi egyház fejét. El Greco olajképén nyújtott arca, hosszan megtáruló jobb keze – párhuzamos síkban – különös „elragadtatást” jelez.

Sík Sándor bölcs nyugalommal szólaltatja meg az első pápát, amikor látja, ünnepén mint morgolászik az egyik hegylakó: mivel esik az eső, földre dűl a gabonája. A másik örvend, mert az esőtől köt a krumpli: „Mennyországban Szent Péternek van a napja. / A csatornát nyitogatja, csukogatja. / Szakállába mondogatja mosolyogva: / Fiacskáim, várjatok a sorotokra.” Palócföldön, Bujákon az ünnepdicséretben ez áll: Pál–Péter az „apostolfejedelem és a népek apostola.” Legrégibb templomuknak nálunk a pécsi székesegyház tűnik (1009), a másik, amely rögvest követi, az óbudai Péter és Pál–prépostság, Szent István alapítása.

Róma, Il Gesù-templom. Iñigo, a baszk ezüstbe öltözve áll az oltáron, miseruháján „ezernyi-ékkő”, mégsem hat főúri pompával. Canova csak a szobrot tervezte, a ráboruló miseruhát Le Gros. Az esztéta dolga lenne megfogalmazni a természetes arányokra hagyatkozó fantázia titkát, de alighanem itt megállhatna az elemzés: talán éppen a természetesség a titka e templomot „másodsorban uraló” szoboralaknak, közel a főoltárhoz, ahol kiemelten hangsúlyt kap a Lényeg, aki Iñigo, azaz Loyolai Szent Ignác életének betöltő ereje. Az egykori katona az ő fájdalmas anyja előtt tette le a fegyvert a monserrati est homályában az ősrégi kegykép előtt.