(mégis rendre játszik)

nem játszik – búvik holdalatti
tájon vízcseppek hűvös
harmat föld-emlék
minden porcikája

 

jég-golyók metsző csillaga

aztán megduzzad gátjai közt
álmos folyó
sovány patak

kalyibák odvas torka
tágul oda a béke –
hallgat a meteorológia

csak a csapdosó erőknek
rézszíne füstöl szüntelen
egyik a másikat követve

fák csapata fegyvertelen

csend fogja kézbe félelmüket
kutya hasal ajtó előtt
reggel még harmat volt ígéret
özönt hozott a délelőtt

ajándékváltás lehetett volna
mit napkőben véd az
ősi kéz – forrásban
füröszti arcát míg a
földdel titkokat cserél

felborult rend rendre
játszik mint vízcsepp napoknak
teraszán

nem mérte csupán fényszalaggal
ki ott virraszt
az éj fokán