Liszt katolicizmusa

Azonban „két lélek lakott benne” – állapítja meg a szerző. A nagyvilági, szalonokban játszó „világsztár” együtt élt benne a szerzetesi élet áhítatával. 1841-ben az egyik frankfurti szabadkőműves páholy tagja lett, később azonban szinte kizárólag szakrális műveket alkotott. 1863-ban egy római kolostorban élt, és 1870-ig el sem hagyta az Örök Várost. Szakrális műveit a francia Lamennais abbé gondolatai ihlették, aki nem a liturgikus zenét, hanem a templomon kívüli szakrális zenét tartotta fontosnak. Liszt már egyik korai egyházzenei tanulmányában is hasonló gondolatokat hangoztatott. (KAP)