Kilépve az ajtón megsimogat a növekvő-változó hold. Most még kifli, néhány nap múlva D betűt rajzol. Róma ilyenkor C-t mond: crescit – növekszik. A szobában téli vágott nádszálak állnak a sarokban, könyvek társaságában. Pascal meditált egykor a „gondolkodó nádszálról”. Nagyságáról és nyomoráról. A test magában foglalja az egész fejlődést, „mérhetetlenné tágul az öntudat által, egészen a csillagokig terjed”.
Folytatódik a boldoggáavatási eljárás
A szeged–csanádi püspökségen április 10-én sajtótájékoztatót tartottak, amelynek témája a „legszögedibb szögedi” néprajztudós 2005-ben megindított boldoggáavatási eljárásának dokumentuma, az úgynevezett Pozíció bemutatása és átadása volt az egyházmegye részére. Az olasz nyelvű kötetet (címe: Positio super vita, virtutibus et fama sanctitatis) Ruppert József piarista posztulátor (ügyvivő) nyújtotta át az eljárást folytató Kiss-Rigó László megyés főpásztornak. 2012-re készült el a több száz oldalas irat, amely Bálint Sándor életszentségét bizonyítja, élete írásai és a meghallgatott tanúk vallomásai alapján.
Erdélyi Zsuzsanna kitüntetéséhez
Nem az első elismerést kapta, hisszük, nem is az utolsót. Ezúttal a Magyar Érdemrend középkeresztjét a csillaggal.
A teljes életet hitben, családban, szakadatlan munkában látó-valló néprajzkutatóról sok méltatás, tudományos eredményeinek jövőt segítő értékelése elhangzott már. Köztudott, hogy amit fölfedezett, a néplélek legmélyebb emlékezetkútjának kincse. Arra viszont gondolt-e valaki, hogy az eddigi életmű tanúságtétel is?
„A jó szó, hát még a jótett nem kíván magyarázkodást. Ezt vette észre a híressé vált amerikai pszichiáter, Gary Chapman. Azt ajánlotta, hogy a kiüresedett »szeretet« szavunkat cseréljük le a manapság beszélt nyelvre, a »jótettekre«. Vagyis, szánjunk egymásra időt, szóljunk elismerő szavakat, tegyünk apró szívességeket, s akkor észreveszik, hogy szeretünk – írja Balás Béla kaposvári püspök legutóbbi körlevelében, majd hozzáteszi: – Célszerű lenne ehhez hasonlóan áthangolni a hitre buzdító intelmeket is, és akkor vélhetően megfordul majd a csapásirány, a hit hihetővé válik.”
Szegedi beszélgetés Csicsó János főlelkésszel
Magyarok Nagyasszonya Római Katolikus Főlelkészség – ez áll a névjegyén. Második éve lelkipásztora a londoni magyaroknak. 1999-ben szentelték pappá Pécsett. Előzőleg egy évig diakónus volt Villányban, egy évig Bikalon káplán, majd tizenegy esztendeig plébános Beremenden. Illik rá a mondás: kinek szívét a magyarság, a szülőföld melegsége járta át, nem hagyhatja azt kihűlni sehol és sohasem.
– Nem különös, hogy a ballagó Tisza mentén találkozunk, és nem a Temze partján?
– Mondhatnánk különösnek. Nekem a csángóföldi Bákó megyében Forrófalva az elbocsátó kis pátriám, de úgy vagyok, ahogyan Tamási Áron érezte, ha megkérdezték: mi végett van a világon… Londonban és magyar testvéreim körében bárhol hazám történelmi szívét hallom dobogni. Hogy a Tiszánál találkoztunk, annak köszönhető, hogy Kiss-Rigó László megyés püspök úr meglátogatott minket az angol fővárosban, érdeklődött hogylétünkről, elhozta a szegedi hívek jókívánságát, üzenetét. Én most eljöttem, megköszöntem.
Ha Taron járok, lovagok „jelennek meg” előttem reneszánsz díszben, hölgyek selyemsuhogású ruhákban.
Ebben a kis nógrádi (korábban hevesi) faluban összesűrűsödik az idő. Előttem templom, arrébb romfalak. Kérdezem, mi ez? Egy idősebb asszony ennyit mond: „Lőrinc vára.” Régész barátom rábólint. A tudomány 1976-ig azt hitte, reneszánsz vagy barokk kastély falai. Kíváncsiságból megásta, aztán feltárta, kváderköveket, cserepeket talált. Középkoriakat. Majd betemették a kutatóárkot, mindent visszaadtak a földnek, a legjobb konzerválónak.
Állok a templom falainál. Századok óta látogatott szentély, mégis tele van rejtéllyel. Mint feladvány fogadja a művészet szakértőjét, de az irodalmárhoz is kérdést intéz: mi a vízió? S ha azzal vetjük össze, hogy megjelenhet egyszerre írásban, képen, zenében – az építészetet sem kivéve –, nem az-e a további kérdés, hogy tér, idő kapcsolatában nem jelentkezhet- e a matematikai gráf-elmélet, a kombinatorika egyik ága, amely persze szakembernek szóló kihívás, az ő tollára való…
Az egyszerűség szépségét, a szépség egyszerűségét hirdette Ferenc, a Poverello. A világ mindmáig kutatja, és nem érti igazán, amit ő gyakorolt életében. Az egyszerűség lélek-köntösét öltötte magára, a szegények útját kereste, a szegényeket szolgálta. Ez volt az életprogramja.
Puskás Attila dogmatikaprofesszor: Az ember lényege szerint próbára tett létező
Puskás Attila a dogmatika tanszék vezetője a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán. Az Egyetemi templom Don Bosco Ének- és Zenekarának lelkivezetője. Teológiai és filozófiai doktor. Könyvei: A teremtés teológiája; A kegyelem teológiája; Megismertük és hittük a szeretetet… – Metszetek Hans Urs von Balthasar szeretetteológiájából. Legutóbbi tanulmányában az ember krízisét vizsgálja Szent Ágostonnál, aki ma is modern gondolkodó. Kitér a bűn torzító hatására, amelynek következménye: a lélek elfelejtkezik önmaga lényegéről.
– Szent Ágoston valóban „modern gondolkodó”, pontosabban olyan klasszikus szerző, akinek gondolatai örök érvényű és mindig időszerű üzenetet hordoznak. Bárki meggyőződhet erről, aki kezébe veszi a Vallomásokat vagy beleolvas a Szentháromságról írt művébe. Ma, amikor a lelkiségi irodalom területén is egyre bővül a különböző minőségű munkákból álló választék, még inkább fontos, hogy ne feledkezzünk el „klasszikusainkról”.
