Török Csaba

Kommunikáció „újratöltve”

Szerző:

Örömhirdetés – ma

Előző írásainkban gyakran elgondolkodtunk arról, hogy az egyháznak, a kereszténységnek miként kell megnyílnia, kreatívvá válnia, a média világához illeszkedő módon alakulnia. Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy a hit olyan inspirációs forrást jelent, amely segíti a világot a változásban. Az európai kultúra már számos alkalommal átélhette, miként termékenyíti meg az evangélium: kibontakozott az emberi méltóság, a szabadság és az egyenlőség gondolata, a munka újfajta, Isten teremtői művében osztozó karaktert öltött, az élet kiszabadult a vak végzet rabságából. Ezek a források a kereszténység bensőjéből fakadtak, és új életet vittek a kultúra, a társadalom szövetébe.

Az agresszív kismalac nyomában?

Szerző:

Örömhirdetés – ma

Jó magyar szokás a kritika, vagyis az a zseniális képesség, amellyel „az élő fába is bele tudunk kötni”. Elég csak a buszon utazni, leülni egy családi ebédhez, vagy kihallgatni, miről társalognak a cigarettaszünetre az iroda ajtaja előtt gyülekező kollégák, mindannyiszor halljuk, hogy hazánkban virul a kritika. Millió formában el tudjuk mondani, mi és miért nem jó, ki és miért gazember. Viccek tömkelege épül e szép vonásunkra, kezdve a pesszimista-optimista párosítástól egészen az agresszív kismalacig.

Személyesség és közösség Mt 28,16–20

Szerző:

A Biblia üzenete

Szentháromság vasárnapján Jézus utolsó szavai hangoznak fel az evangéliumban: a mennybe megy, s átadja a missziós parancsot az apostoloknak. Azt olvassuk a perikópában, hogy bár leborulnak a mennybe induló Krisztus előtt – a hódolat és engedelmesség gesztusa ez –, „egyesek még mindig kételkedtek”. Megsejthetjük, hogy mindemögött a végső nagy kérdés áll: miként, mi módon válik teljessé a Jézus által meghirdetett ország? Ő, aki nyilvános működése esztendei során bejárta a városokat és falvakat, hogy hirdesse az ország örömhírét (vö. Mt 9,35), miként viszi végbe mindazt, amit prófétai módon tanított? Az apostolok közül fel is hangzik a mennybemenetel előtt a kérdés: „Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát?” (ApCsel 1,6)

Egy csipet realizmus

Szerző:

Örömhirdetés – ma

Napjainkban egyre többször hallani, hogy a média a negyedik hatalmi ággá vált. Az idevezető út tudományos és művészi kísérletezéssel, a kép és a hang kutatásával kezdődött, majd a nagy kérdéssel folytatódott: milyen módon tehető médiummá mindaz, amit felfedezett az emberi elme. Megszülettek a később közszolgálatinak nevezett formák, ahol ilyen-olyan társadalmi (politikai) feladat céljára fordították az újabb és újabb vívmányokat, de feltűntek a csak szórakoztató alkalmazások is. A legjelentősebb áttörést mégsem ezek az újítások hozták, hisz a médium mindvégig medium maradt, azaz valamik (valakik) között állt, valamilyen célt szolgált.

A médiumok útjain

Szerző:

Örömhirdetés – ma

Sorozatunkban eddig általánosságban jártuk körül az új evangelizáció témáját. Acél az volt, hogy ráérezzünk az új evangelizáció „ízére”, s ne csak kívülről, távolságtartással szemléljük ezt a fogalmat. A következő néhány részt az egyház és a „tömegtájékoztatás” kapcsolatának szenteljük, hiszen az új evangelizáció ügye nagyon sokszor ezen a területen jut sikerre – vagy bukik el. A tömegtájékoztatás szóról már eszmélkedtünk korábban. Most szeretnénk néhány lépést tenni előre.

Távlatokból élő jelen

Szerző:

Örömhirdetés – ma

Amikor 1979-ben Boldog II. János Pál pápa először szólt az új evangelizációról, egy zseniális intuíció öltött testet. Látta maga előtt az első evangelizációt, amelynek ezredik évfordulóját ünnepelték egymás után a kelet-közép-európai nemzetek; ismerte a nyugati helyzetet, s ráérzett arra, hogy ezen a ponton egyfajta point of no returnhöz érkeztünk el, olyan határhoz, ahonnan már nem lehet visszafelé nézni. A tekintetet előre kell szögeznünk, s valahol a távlatban kell megragadnunk azt a gondolatot, amely meghatározza konkrét itt és mostunk cselekvését.

A test feltámadásáról Lk 24,35–48

Szerző:

A Biblia üzenete

Húsvét a keresztény hit középpontja – nem csupán azért, mert hittani vagy biblikus szempontból ez a legkiemelkedőbb ünnepünk, hanem (és alapvetően) azért, mert itt tárul fel előttünk a krisztusi kinyilatkoztatás és hit egyik legsajátosabb vonása. Nem véletlenül írja Szent Pál: „Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem” (1Kor 15,13–14). Néhány verssel lejjebb hozzáteszi, miért is van ez így: „Ha Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok. (…) Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk” (17–19).

Örömhirdetés–ma

Szerző:

Hát őrzője vagyok én a világomnak?

Az én házam az én váram – tartja az ősi mondás. Annak idején, amikor ez a gondolat megfogalmazódott, az egyén (a család) védelmét volt hivatott garantálni. Később azonban (és kisarkított formában) kettős jelentés kapcsolódott hozzá: egyrészt a külvilág ne akarjon ide, az én házamba bejönni, ez az én lekerített kis valóságom; másrészt pedig ami idebent van, az egyedül az én dolgom, ahhoz senkinek semmi köze. Ha odakint fehéren szitál a hó, attól még én idebent mindenkit kötelezhetek arra, hogy a fehéret pirosnak mondja.