A szabadságvágy utolsó jele

Hitoktatás a formálódó kádári diktatúrában

A szabadság iránti vágy sokféle módon jutott kifejezésre Magyarországon ötvenhat évvel ezelőtt. A forradalom és szabadságharc fegyveres leverése után a társadalmi ellenállás utolsó tömeges megnyilvánulása a hitoktatáshoz való ragaszkodás volt. Az újabb társadalomtörténeti kutatások egyre részletesebben tárják föl ennek részleteit.

A vallásos neveléssel, ezen belül a hitoktatással kapcsolatos társadalom-lélektani reakciók, az üldöztetésre és a diszkriminációra adott válaszok (titokban szervezett kisközösségek, otthoni hittan, kettős nevelés stb.) már a Kádár- korszak történetéhez tartoznak. Ugyanakkor az ezekkel kapcsolatos események felidézése, az üldöztetés hatásainak átgondolása talán hozzásegíthet a keresztény önismeret jelenlegi bővítéséhez.

Megosztási kísérletek és egység Nagymaroson

A pártállam és az ifjúsági találkozók

A dunakanyari plébániákon négy évtizede rendszeressé váló találkozók nem csak azokat a fiatalokat vonzották, akik az evangélium korszerű hirdetésére voltak fogékonyak. Az egyre népszerűbbé váló kismarosi és nagymarosi alkalmak a pártállami szervek figyelmét sem kerülték el. Az MSZMP, a tanácsok, az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) illetékesei mellett a kádári titkosszolgálatok is foglalkoztak a találkozók ellenőrzésével, a megjelenők szándékainak kifürkészésével, manipulálásával.

Az ifjúsági találkozó létrejötte jól mutatja, hogy a kádárista hatalomgyakorlás milyen kényszerpályákat jelölt ki az egyházak számára, és törekvései milyen mozgásteret kínáltak az új utakat keresők számára. 1956 után az MSZMP politikája az egyházak hosszú távú fennmaradásával és lassú elsorvasztásával számolt. A hatalom fő célkitűzése az volt, hogy az egyházi életet a templomok falai közé szorítsa.

Titkosszolgálatok az egyházak ellen


Az egyházak megfigyelésében és manipulálásában a titkosszolgálatok kiemelt szerepet kaptak a Kádár-korszakban. Egykori tevékenységükkel kapcsolatban számos mítosz, szándékosan vagy tudatlanságból terjesztett legenda él a köztudatban. Pedig az állambiztonság pártközpontban megszabott céljai és a titkos akciókban bevetett eszközök az elmúlt években már részleteiben is megismerhetővé váltak.


Kádár János
egyházpolitikai elképzelései az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) által irányított – sok szempontból kontraproduktív – sztálinista egyházüldözés és a rendszer 1956-os csődjének átgondolása révén alakultak ki. Az idén májusban száz éve született pártvezető által irányított MSZMP stratégiája 1958-ra rögzült. A rendszer működése azonban a forradalmat követő megtorlás és „rendteremtés” után, körülbelül ötven éve vált zökkenőmentessé. A rendszer mottójává vált (bibliai alapú) „aki nincs ellenünk, az velünk van” politikájának meghirdetéséig évek teltek el.