Szalontai Anikó

Még ki sem lépve az iskolapadból, 2004-ben lettem az Új Ember munkatársa. Az újságírás mellett idővel a lap-, könyv-, illetve a honlapszerkesztésbe is bekapcsolódtam. Hivatásom egyik legnagyszerűbb része, hogy állandó fejlődést kíván, és magánemberként is sokat tanulok a munkám révén. A szó – az újságírás alapanyaga – nehezen formálható nyersanyag. Ugyanakkor kapcsolat az Igével, akit az Új Ember az alapítása óta közvetíteni szeretne. Bekapcsolódni e küldetésbe kihívást jelentő, ugyanakkor megtisztelő feladat.

Porres Márton november 3.

Szerző:

A hét szentje

Ő az amerikai földrész első fekete bőrű szentje. 1579-ben született Limában. Apja, Juan de Porres spanyol lovag volt, aki az alcantarai lovagrend tagjaként Amerikában próbált szerencsét. A fekete bőrű Ana Velázquezzel való törvénytelen kapcsolatából két gyermek született, ám az apa elhagyta őket. Mártont és húgát, Juanát édesanyjuk gondos, keresztény nevelésben részesítette. Így – bár mulatt származása miatt kirekesztett volt – Márton sebészi és gyógyszerészi képesítést szerzett.

Víz a sivatagban

Szerző:

Van még jó hírünk

Hatalmas föld alatti vízkészletet fedeztek fel Kenya északi része alatt. A lelőhely az ország egyik legsivatagosabb területe, Turkana alatt húzódik, és a szakértők szerint nemcsak a térség vízellátási gondjait oldhatja meg, de az egész ország ivóvizét biztosíthatja, s még öntözésre is maradhat belőle.

Az ENSZ adatai szerint Kenya negyvenegymilliós népességének közel fele, tizenhétmillió ember rendszeresen nem jut tiszta ivóvízhez, huszonnyolcmillió ember pedig a vízhiány miatt nem tud rendszeresen mosni, tisztálkodni. A kutatók szerint a most felfedezett víz legalább kétszázötvenmilliárd köbméternyi, és évente újratermelődik. A lelőhely két hatalmas föld alatti tóból áll, ebből a nagyobbik, a Lotikipi-öböli víztározó körülbelül akkora, mint Nógrád megye.

Romzsa Tódor október 31

Szerző:

A hét szentje

Romzsa Tódor a kárpátaljai Nagybocskón született 1911. április 14-én. Több felmenője, déd- és nagyapja is görögkatolikus pap volt, így nem meglepő, hogy – bár édesapja nem ezt a hivatást választotta – a reálgimnázium elvégzése után jelentkezett a teológiára. Gebé Péter munkácsi görögkatolikus püspök segítségével Rómába ment tanulni. Először a Collegium Germanicum et Hungaricum, majd a Collegium Russicum diákja volt. Egyetemi tanulmányait a római Gregoriana Egyetemen végezte. 1936-ban, a Russicum Nagy Szent Antal-templomában szentelték pappá. Hazatért, 1939-ig máramarosi falvakban szolgált.

Kortárs festőművészet a föld alatt

Szerző:

Van még jó hírünk

A mexikói festőművész, Julio Carrasco Bretón falfestménye díszíti szeptember vége óta a Keleti pályaudvari metrómegállót. A mexikói textilkézművesek képzeletvilága című, kétszer hat méteres festményen a művész a különböző mexikói etnikai csoportok jellegzetes formakincseinek megjelenítésével mutatja be hazája textilművészetének színes palettáját – például huipilek (női bennszülöttek által viselt hagyományos bő szabású tunikák), jorongok (férfi tunikák), terítők, poncsók és szőnyegek díszítőelemei is láthatók az alkotáson. A művész, akinek az idei év elején volt kiállítása Budapesten, februárban adományozta a Főpolgármesteri Hivatalnak munkáját, hogy az a jövőben a város valamelyik közterületét díszítse.

Julio Carrasco Bretón 1950-ben született Mexikóvárosban, ott is szerzett diplomát vegyészmérnöki szakon, majd a San Carlos Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1973-tól több egyéni és csoportos tárlaton vett részt, fontos alkotásait a világ tizenkilenc múzeumában őrzik.

MTI

A misszió hit kérdése

Szerző:

Ez volt a központi témája a 12. Világmisszió Országos Ünnepének, amelyet a Pápai Missziós Művek és az Isteni Ige Társasága, azaz a verbita rend szervezett október 12-én. – Egy ember elsősorban nem attól keresztény, hogy jót tesz, hanem hogy megtapasztalta, valaki szereti. A misszió pedig nem más, mint közvetíteni, hirdetni a szeretetet – fogalmazta meg köszöntőjében Burbela Gergely verbita tartományfőnök.

Daudi Okelo és Jildo Irwa október 20.

Szerző:

A hét szentje

Még csupán alig negyven éve érkezett meg az első európai ember az országba, amikor a két ugandai fiú született. Különböző falvakból származtak, de mindketten az acholi törzshöz tartoztak, és szüleik az afrikai népi vallást követték. A fiúkat 1916-ban keresztelte meg Cesare Gambaretto missziós pap. A nagyobbik, aki akkor volt tizennégy éves, a David nevet kapta, ám Daudinak szólították. A fiatalabbat az Ermenegildo névre keresztelték, ennek rövidített változata a Jildo. A két fiú a misszióban találkozott, összebarátkoztak, és együtt jelentkeztek hitoktatónak. Bár nagyon fiatalok voltak, a népük tagjainak szemében már felnőtteknek számítottak. Az európai missziósok pedig örültek, ha egy helyi vállalkozott a hitoktatásra, hiszen így könnyebben szót érthettek az emberekkel.

Szeretetünnep – másképp

Szerző:

Van még jó hírünk

Egy atlantai házaspár szeptember közepén vendégül látott kétszáz hajléktalan, illetve szegény embert, miután lányuk az utolsó pillanatban lemondta az esküvőjét. Az előkelő Villa Christina étteremben már ki volt fizetve a fényűző esküvői vacsora, s Carol és Willie Fowler nem szerette volna, ha kárba vész mindaz, amit a lányuknak akartak ajándékba adni. „Imádkoztunk azért, hogy a legjobbat hozhassuk ki a szomorú helyzetből – mondta Carol. – És reggel a férjem azzal kelt, hogy felajánlja a vacsorát a város rászorulói számára.” A házaspár a terv megvalósításához segítséget kért a Hosea Feed the Hungry (Ozeás táplálja az éheseket) elnevezésű jótékonysági szervezettől, és rajtuk keresztül juttatta el a meghívást a hajléktalan, illetve nincstelen emberekhez.

Alacoque Margit Mária október 16.

Szerző:

A hét szentje

A Jézus Szíve-tisztelet az újkor egyik legelterjedtebb áhítata, amely vallási mozgalommá növekedett. Papi, szerzetesi és világi közösségek születtek a hatására, és az évszázadok során nagy szerepe volt a társadalmi lelki megújulásokban. Jézus Szíve az ember testi-lelki mivoltának, erkölcsi életének forrása, a szeretet székhelye. Már a középkorban is létezett Jézus Szíve-tisztelet, de azt a formáját, amelyet ma ismerünk, Alacoque Szent Margit Mária lelkiségének köszönhetjük.

Margit 1671-ben számos nehézség után léphetett be a vizitációs nővérek Paray-le-Monialbeli kolostorába. Édesapját korán elvesztette, és a család nehéz anyagi körülmények között maradt. Margitot a charolles-i klarisszák kollégiumába adták, de tízévesen gyermekbénulás támadta meg. Betegsége négy évig tartott. Gyógyulása oly váratlan volt, hogy csodának tartotta.