Szalontai Anikó

December 9.

Juan Diego Tenochtit lán, az azték főváros (ma Mexikóváros) közelében, egy falucskában született. Indián neve Cuauhtlatoatzin volt, ami az anyanyelvén, nahuatl nyelven azt jelenti: beszélő sas. Szüleit gyermekkorában elvesztette, nagybátyja nevelte fel.

1521-ben Hermán Cortéz elfoglalta az azték fővárost, és három évvel később megérkeztek Tenochtitlánba az első ferences misszionáriusok. Cuauhtlatoatzin és felesége az elsők között lehettek, akik az indiánok közül keresztény hitre tértek és új nevet kaptak. Juan Diego napszámosként dolgozott, gyékényszőnyegeket szőtt és bútorokat készített az általa vágott nádból.

December 4.

Borbála a középkor egyik legnépszerűbb szentje, a tizennégy segítő szent egyike. Nagy tiszteletéről tanúskodik, hogy az emléknapjához kötődő népi, vallásos hagyományok közül néhány még ma is eleven. Életével kapcsolatban semmi biztosat nem tudunk, és mivel Borbála létezésével kapcsolatban kétségek merültek fel, 1969-ben emléknapját kivették a liturgiából, ugyanakkor nevét nem törölték a szentek sorából.

Június 09.

Kolumba előkelő családban született 521-ben Írország északnyugati részén. Miután a szokásoknak megfelelően egy paptól alapfokú képzést kapott, a szülőhelyéhez közel lévő Moville Szent Finnianról elnevezett kolostorának iskolájában tanult. Diakónussá szentelése után Gemman énekmondótól (bárdtól) kapott oktatást. Valószínűleg ekkor barátkozott össze az írek másik két nagy szentjével, Canice-szal és Comgallusszal.

November 16.

Gertrúd az egyetlen nő a német történelemben, akit a „nagy” jelzővel illetnek. Akárcsak Bingeni Hildegárd vagy Magdeburgi Mechtild, ő is azon középkori szent nők egyike, akik a mai értelemben véve is figyelemre méltó karriert futottak be.
Gertrúd 1256. január 6-án született, de hogy miként került a helftai kolostorba, nem tudjuk. Lehet, hogy buzgó vallásos szülei adták be a rendházba, de az is elképzelhető, hogy a kolostorhoz tartozó árvaház lakója volt. Fiatalon magára öltötte a fátyolt.

November 11.

Márton püspök a középkor egyik legnépszerűbb szentje. Tisztelete, emlékezete napjainkban mind az egyházon belül, mind a világban reneszánszát éli. Gondoljunk csak arra, hogy az Európa Tanács 2005-ben európai kulturális útvonallá nyilvánította a Szombathelyről Tours-ig vezető Szent Márton-zarándokutat, vagy hogy a 2016-os Szent Márton-emlékévet egyházi és állami intézmények közösen szervezik, nem is beszélve az évek óta nagy népszerűségnek örvendő Márton-napi kulturális programokról.

Az örmény egyház nem fogadta el a 451-ben megrendezett kalkedoni zsinat határozatait, s ekkor az örmények elszakadtak a katolikus egyháztól. A XVII. század vége felé azonban az örmény egyház egyre több tagja fogadta el a katolikus hitet, köztük volt Keumurgian Gomidasz is. Gomidasz Konstantinápolyban született 1656 körül. Apja megbecsült konstantinápolyi kereskedő volt, aki egy jeruzsálemi zarándoklata után, amikor is pappá szentelték, a város örmény papságának egyik meghatározó alakja lett. Gomidasz apjához hasonlóan pap akart lenni. Megnősült (a keleti egyház nem ismeri a papok kötelező nőtlenségét); házasságából hét gyermek született. 1685-ben szentelték pappá.

Október 29.

Az Osztrák–Magyar Monarchia területén született Husovicében (ma Brno), 1894. május 1-jén.

A keresztségben a Helena nevet kapta. Édesapja cipész volt. Kétéves korában a család Bécsbe költözött. Helena eladóként, majd nővérként dolgozott a lainzi közkórházban. Munkája révén ismerkedett meg a ferences nővérekkel, és 1914-ben belépett a közösségbe. Ekkor kapta a Maria Restituta szerzetesi nevet, egy IV. századi vértanú után. Az I. világháború alatt nővérként dolgozott a mödlingi kórházban, ahol vezető sebészeti ápolónő lett. A háború után is ott folytatta hivatását.