Szalontai Anikó

Március 17.

Írország apostola az egyik legpopulárisabb szent – ünnepnapjáról nemcsak Írországban és az angolszász területeken, de Japántól Argentínáig szinte mindenhol megemlékeznek. Igaz, a IX. századig visszanyúló gyökerekkel rendelkező ünnep csak a XX. században terjedt el igazán, amikor is a liturgikus emléknap egyre inkább világi színezetet kapott, és az ír kultúra napjává vált.

Fennmaradt két latin nyelvű levél, melyeket az általánosan elfogadott vélemény szerint maga Patrik írt. Az egyikben, mely a Confessio nevet viseli, Patrik röviden beszámol az életéről és hivatásáról. Életrajzának részleteiről azonban csak legendák maradtak fenn.

Március 8.

Egy kis spanyol településen, Acebedóban született 1831. március 24-én. Ő volt a negyedik s egyben utolsó gyermek a családban, a keresztségben a Manuel nevet kapta. Tizenhat évesen hagyta el a családi házat, Ourensébe ment tanulni. Ezekben az években ért meg benne a papi és tanári hivatás gondolata.

1850-ben lépett be a piarista rendbe, ekkor kapta a Faustino nevet. Néhány évig az akkor még spanyol gyarmaton, Kubában teljesített szolgálatot, ahol létrehozott egy tanárképző főiskolát. Hazatérése után is állandó gondja volt a fiatalok keresztény nevelésére, s amikor látta, milyen sok lány is van, aki nem kapja meg a kellő intellektuális és erkölcsi nevelést, fokozatosan ráébredt, mi az a különös feladat, amelyre Isten hívja.

Március 3.

Kunigunda azon szeretetszolgálatot gyakorló uralkodó házastársak közé tartozik, akiknek életpéldája évszázadokig meghatározta a keresztény nőideált. 975 körül született I. Siegfried luxemburgi gróf és Nordgau-i Hedvig grófnő gyermekeként. 995 körül férjhez ment Henrik bajor herceghez, aki 1002. június 7-én német király, 1004. május 15-től itáliai uralkodó, 1014. február 14-én pedig német-római császár lett. Kunigunda állítólag eredetileg szerzetes akart lenni, és férje beleegyezésével szüzességi fogadalmat tett. Annyi bizonyos, hogy házasságukból nem született gyermek.

Február 28. (szökőévben 29.)

La Rochelle-ben született 1814. január 6-án, mélyen vallásos családban. Apja a francia forradalom utáni nehéz években az egyházhoz hű katolikusok és a menekülő papok támasza volt. Az üldözés még eleven emlékként élt családjában, és minden bizonnyal mélyen hatott Ágostonra.

1843-ban szentelték pappá. Úgy érezte, hivatása távoli misszióba szólítja, de várnia kellett: az egyházmegye általános helynöke elutasította kérését. 1851-ben azonban beléphetett Párizsban a külföldi missziók szemináriumába. Egy évvel később már meg is kapta beosztását Kínába, Kuanghszi tartományba, ahol újra kellett kezdeni a missziós munkát, mert másfél évszázada nem lépett hithirdető a területre.

Február 17.

A XII. századtól Európa-szerte jelentkeztek a szegénység és a vezeklés eszményét hirdető mozgalmak, melyek az evangélium hűbb követése mellett a fennálló társadalmi rend (így többek között az egyház hatalma és vagyona) ellen irányuló eszméket is képviseltek. Nem meglepő, hogy a papság kezdetben gyanakodva szemlélte ezeket a mozgalmakat. Sok közösséget eretneknek nyilvánítottak, ugyanakkor e megújulás nyomán bontakozott ki a ferences és a Domonkos-rend is.

A XIII. század elején hét firenzei kereskedő – Bonfiglio, Bonagiunta, Manetto, Sostegno, Amadio, Uguccione és Alessio – is megelégelte a sok hatalmi harcot. Lakóhelyük szüntelen háborúban állt a szomszéd államokkal. Közben a város is két részre szakadt: egymást támadták a pápa feltétlen fennhatóságát vallók és a világi császárság elsőbbségéért küzdők.

Február 14.

Az egyház tizenegy Szent Bálintot, azaz Valentinust tart számon, közülük is háromnak egy napon, február 14-én van az emléknapja: az első egy római pap, a második Terni püspöke, a harmadik pedig egy afrikai provinciában mártírhalált halt hitvalló. Biztosat – ahogy számos III., IV. századi szentről – róluk sem tudunk, csupán a legendák őrizték meg történetüket. Éppen ezért Szent Bálint ünnepét 1969-ben kivették a liturgikus naptárból, ugyanakkor a nevet nem törölték a szentek sorából. Bálint azok közé tartozik, akiket – ahogyan Gelasius pápa fogalmazott – méltán tisztelnek az emberek, de akiknek tetteit egyedül Isten ismeri.

Február 1.

A francia forradalom kezdetben nem volt szigorúan véve egyházellenes. Amikor 1789. május 5-én Versailles-ban a rendi gyűlés összeült, a harmadik rend (polgárság) és az első rend (egyház) között egyetértés volt. Augusztus 4-én az egyház önként lemondott rendi kiváltságairól. Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata, illetve az új alkotmány nemcsak az emberi jogokat, hanem a lelkiismereti és vallásszabadságot is biztosította.

Az antiklerikális rendelkezések sorát az egyházi vagyon állami tulajdonba vétele nyitotta meg (1789. november 2.), államosították és bezáratták az egyházi iskolákat, szeretetházakat, kórházakat. Az alkotmányozó nemzetgyűlés 1790. február 13-án kimondta az összes nem szociális jellegű szerzetesrend feloszlatását, július 12-én pedig új egyházi alkotmányt vezettek be. Ez a francia egyház számára teljesen elfogadhatatlan volt, ugyanis elszakította Rómától, az államnak rendelte alá, megszüntetett püspökségeket, az egyházi hivatalok betöltését pedig a politikai hatóságra ruházta.

Január 27.

A Garda-tó partján, Desenzanóban született, 1474. március 1-jén. Szülei földművesek voltak; kicsiny birtokukon dolgoztak, szorgalom és mély vallásosság jellemezte őket. Angéla és nővére korán árvaságra jutott; anyai nagybátyjuk fogadta magához őket. Újabb megpróbáltatást jelentett számára nővére váratlan halála, mely tragédia még inkább Isten felé fordította. Sokat imádkozott testvére lelkiüdvéért, sőt látomásban is része volt: angyalsereg közepén látta vonulni testvérét. Ekkoriban lépett be Assisi Szent Ferenc harmad-rendjébe.