Szomorú szívvel vettem a hírt, hogy kedves barátom, Zsoldos Imre SVD Tajvan szigetén, hosszú szenvedés után, életének hetvenkilencedik évében, november 20-án visszatért Teremtőjéhez. 1931-ben született a Vas megyei Bejcgyertyánoson. Huszonkét nyelven beszélt.
Jézus nyilvános működése során gyakran megmagyarázta az apostoloknak és más követőinek, hogy Isten országa nem e világból való, ő nem politikai szabadító, hanem a próféták által megígért Messiás, aki a bűnöktől szabadítja meg és szeretetben egyesíti az embereket.
Amikor Jézus nyilvánosan fellép és hirdetni kezdi Isten országát, csodajelekkel igazolja, hogy ő a várva várt messiás: a vakok látnak, a süketek hallanak, a bénák talpra állnak. A csodákat látva-tapasztalva egyesek hisznek, mások kételkednek, vagy az ördögnek tulajdonítják a varázsló műveit.
Szeptember utolsó vasárnapján az egyház különösképpen felhívja a hívek figyelmét a Szentírás tiszteletére, olvasására, ismeretére. A II. vatikáni zsinat liturgikus reformja is a korábbinál nagyobb jelentőséget tulajdonít a szentmise első részében az igeliturgiának, a Szentírás olvasásának és a homíliának. A Krisztus-hívők két asztalról, az Ige és az Eucharisztia asztaláról táplálkoznak isteni életük növelésére.
Teilhard de Chardin, a pap – Egyesek modern „egyházatyának” tekintik, mások pedig meg akarják égetni, mint eretneket. Kevesen tudnak tárgyilagosak maradni Teilhard de Chardinnel kapcsolatban. A jezsuita tudós pap életműve „ellentmondás jele” lett.
Lengő loncág vagy
Názáret virága
méhzümmögéssel
feléd szállnak
névtelen sóhajok…
Az ószövetségi Szentírásban számtalan előírás és tilalom szabályozta a vallásos zsidó életét: a mózesi törvény megszabta a tiszta és a tisztátalan tárgyak, állatok, személyek, tettek érintésére, használatára vonatkozó előírásokat, amelyeket még csak szaporítottak az írástudók és farizeusok. Bizonyos szőrszálhasogató előírásokat szinte Isten törvényei mellé állítottak, a rituális, kultikus tisztálkodásoknál a kazuisztika aggályoskodásba fordult. Jézus az evangéliumokban gyakran korholta, semmibe vette a farizeusok formalizmusát, például a szombatra vonatkozó előírások áthágásával, vagy éppen a tisztálkodási szokások külsőséges megtartása helyett a belső tisztaságot hangsúlyozva, mint a most vasárnapi evangéliumban.
XVI. Benedek pápa a papság évének meghirdetésekor Vianney Szent János lelkiségének egyik jellemző vonásaként az Eucharisztia iránti áhítatát jelölte meg. A vasárnapi evangéliumi szakasz a kafarnaumi eucharisztikus beszéd egy részletét idézi fel: Jézus a mennyből alászállott élő kenyér, az örök élet kenyere a benne hívők számára. A keresztény, és benne a papi lelkiség központja ma is, mint mindig az Eucharisztia, a szentmiseáldozat.
