Schmidt Egon

Goromba, hideg szél fújt, amikor április 2-án Andris fiammal, feleségével, Icával és Gerard Gorman madarász barátunkkal Apajpusztára látogattunk.

Lassan talán vége a márciusi télnek, és már az igazi tavaszt köszönthetjük. Néhány hete egyszer már azt hittem, megérkezett, de aztán jött a hó, és vele a mínuszrekordokat döntögető fagyos éjszakák.

A városból már eltűnt a hó, a hegyekben azonban még hófoltok fehérlenek a fák alatt, és köztük az avar egészséges barna színe látszik.

Kati lányom Svájcban él, és rajong Indiáért. Már kétszer járt a kontinensnyi országban, és férjével idén is oda készülnek, hiszen annyi a megcsodálni való.

A sarkvidéki hideg előrejelzés szerinti betörése előtt, az utolsó napon, február 23-án jártam a Hajógyári-szigeten.

A nagy, százkilencven literes medencét a nyolcvanadik születésnapomra kaptam a gyerekeimtől.

Ha nem kirándulok valahová, akkor is igyekszem naponta legalább néhány kilométert sétálni. Erre jó lehetőséget kínál a lakásomhoz közeli Duna-part.

Míg a pesti utcákon már nyoma sincs a néhány napja lehullott hónak, a közeli hegyek erdeiben fehér takaró borítja az avart.