Valamikor a múlt század ötvenes éveiben jártam először ezeken a dombokon, és ha mondhatom így, azonnal beléjük szerettem. Igaz, akkor a sziklacsúcsokon még kövirigó flótázott, versenyt énekeltek az erdei pacsirták, és szinte nem volt olyan nap, hogy ne találkoztam volna haragos siklóval.
Laci fiammal és feleségével, Edittel május 29-én reggel Badacsonyba mentünk, ahol fent, az erdőhatár mentén van egy kis nyaralójuk. Útközben a Balaton szegélyén mindenütt feltűntek a fehéren virító galagonya- és bodzabokrok, s távolról szintén fehérnek látszottak a köztük megbújó vadrózsabokrok rózsaszínű virágai.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület döntése idén erre a szép tarka madárra esett. Sokan stiglicként ismerik (a német Stieglitz után).
A házunk tetején lévő antennán május végén rövid szünet után újra megszólalt a fekete rigó. A hajnali szürkületben kezdte, és hosszabb-rövidebb megszakításokkal egészen estig énekelt. A négyemeletes épület körfolyosóján emberek jönnek- mennek, a rigó letekint rájuk, de egyszemélyes gyönyörű koncertjét egy pillanatra sem hagyja abba. A korlátnak támaszkodva néha percekig hallgattam, de a ház lakói közül rajtam kívül senki sem figyelt a magasból érkező szép dallamokra.
Végre egy igazi meleg májusi reggel. Hétágra süt a nap, ilyenkor nem tudok otthon ülni. Becsuktam öreg írógépem fedelét, és elindultam Budakeszi felé, arra a környékre, ahová rengeteg élményem fűződik.
Andris fiammal és feleségével, Icával április 15-én a Kiskunságba látogattunk. A reggel még ugyancsak hűvös levegő délutánra már enyhévé szelídült, és szerencsére csak jelentéktelen szél fújt.
Nemrég halászsasokról néztem nagyon szép képeket az egyik tévécsatornán. A felvételek visszaröpítettek a hatvanas évekbe, amikor rendszeresen jártam a tápiószecsői halastavakhoz, egyebek mellett éppen halászsasokat figyelni.
Napsütés és szinte nyárias meleg fogadott, amikor március 23-án Budai Tibor barátommal benéztünk a martonvásári arborétum kapuján. Alig indultunk tovább, már hallottam az egyik bokorból a vörösbegy gyöngyöző énekét, és később még legalább öt helyen daloltak ezek a narancsos mellű madarak. A vörösbegy a kedvenceim közé tartozik, márciusban, a vonulás idején parkokban, kertekben, nádszegélyek mentén … Olvass tovább
