A Bugyi és Ürbőpuszta közötti úton szokás szerint többször is megálltunk. A szegélybokrokon cigánycsukok ültek, sordélyok énekeltek, csattogott a fülemüle, de megszólalt egy korán érkező mezei poszáta is. Búbosbanka „up-up-up”-ját hallottuk, a távolban, az én szemeimnek túlságosan messze parlagi- és rétisasok repültek. A legelőt sárgára színezte a rengeteg farkaskutyatej, köztük sok lila agárkosbor virított. Aranyos látvány volt a legelőn lépegető nyári lúdcsalád, elöl a gúnár, utána igazi libasorban az öt kisliba, hátul a tojó követte őket. A másik oldalon bíbicpár vagdosott egy hollóra, amelyik valószínűleg tojást szeretett volna rabolni. A bíbicek korán költenek, és földön épült szegényes fészkeikben, hiába terepszínű a környezetbe olvadó négy, körte alakú tojás, a különböző varjúfélék évente sok kárt okoznak. Egy tocsogónál két gólyatöcs állt, halkan megszólalt az unka, a távolból kakukk kiáltott.
Az ürgés domb lakói közül csak keveset láttunk, hazai állományuk sajnos évről évre fogyatkozik, egyes helyeken már teljesen eltűntek. Nem szeretek virágra lépni, de itt, a dombon ezt lehetetlen volt elkerülni, annyi apró sárga virág, talán valamelyik pimpó virított egymás mellett. Ezután körbejártuk a halastavakat. A nádszegélyben mindenütt karicsoltak a cserregő nádiposzáták, pirregett néhány nádi tücsökmadár, trillázott a kis vöcsök, vörös gém repült át előttünk, és az egyik tavon három, fiókáit vezető nyári lúdpárt láttunk. A gáton vonuló sárga billegetőcsapat került elénk, lehettek vagy húszan. Szorgalmasan csipegettek a fű között, valószínűleg az árvaszúnyogokat keresték, amelyek felhőkben rajoztak a levegőben is. Közel voltak, jól láthattam őket, a citromot megszégyenítő aranysárga alsótestű hímek nagyszerű látványt nyújtottak.
Késő délután egy tocsogókkal tarkállt legelőt néztünk meg, ahol rengeteg madár mozgott. Sajnos számomra túlságosan messze, de Andris tolmácsolta a látottakat, csörgő, nyílfarkú, kendermagos, üstökös és egyéb récéket, cankókat, köztük négy tavi cankót, godákat, partfutókat. A távolban barna rétihéja keringett, mögötte a nád között függőcinege énekelt, és megszólalt egy zöld levelibéka is. A nagy lilikek már elrepültek északi hazájuk felé, de ketten valahogy itt felejtkeztek, ott álltak a récék között. A gát menti galagonyák már a viruláshoz készülődtek, mindenütt sárgán virított a pitypang, Ica kakukkfüvet szedett, egy helyen a len világoskék szirmai virítottak. Már hazafelé menet az egyik csatornában egészen közelről láttunk egy üstökös récepárt. A nászruhás gácsér rókavörös fejével, rajta a tüskeszerűen felálló tollakkal, élénkpiros csőrével és fekete begyével remek látvány volt. Ez a szép madár nyugat felől terjeszkedve ma már az egész országban elterjedt.
