Párbeszéd a liturgiában

Az előzőekben közölt írások nyomán felmerül a kérdés, hogyan valósították meg a húsvéti párbeszéd dramatizált változatát a IX. századtól kezdődően? Az első performance helye és ideje a kutatások jelenlegi állása szerint ismeretlen számunkra. Annyi bizonyos, hogy a Kit kerestek? párbeszéd általában háromféleképpen valósult meg. Először a Resurrexi kezdetű húsvéti bevonulási ének trópusaként – ennek tanúi a beneventumi liturgia fennmaradt emlékei, így a 35., a 38. és a 40. jelzetű kódexek. Másodszor a húsvétvasárnapi szentmisét megelőző körmenet részeként, amelynek során külön stáció volt a Szent Sírnál – ennek a formának leírásait is megtalálhatjuk a korabeli forrásokban. Harmadszor pedig: sok helyen a matutinum utolsó, Dum transisset sabbatum kezdetű nagy válaszos énekét követően jelenítették meg az asszonyok látogatását a sírnál. Több itáliai, francia és német forrás említi a húsvéti játék egyik bevezetőjét is Hora est psallite kezdettel, amely az örvendezésre szólít fel. Olyan énekelt vers ez, mint az Alleluja meghirdetésének rövid szertartása a püspöki szertartáskönyv szerint, vagy a magyarországi forrásokból is ismert Gloria éneklésére történő felszólítás. Máshol, mint a III. Ottó idejéből származó reichenaui tro­pá­rium és szekvenciagyűjteményben (Krisztus után 1001) a nagypénteki szertartást követően írja a kötet szerkesztője: a sír látogatásához, papság és asszonyok váltakozva. Ezt követően az És mondották egymásnak kezdetű antifóna vezeti be a játékot, amely az angyali kérdéssel folytatódik: Kit kerestek a sírban ó, Krisztustisztelők? Erre hangzik a válasz: A názáreti Jézust, a megfeszítettet, ó mennylakók! Viszont: Nincsen itt, feltámadt, amint megmondotta. Mennjetek, hirdessétek, mivel feltámadt a sírból. A papság erre a következő antifónát énekelte: Feltámadott, majd a Te De­um himnusz éneklésével zárult a szertartás.