Lapozgatott évszázadok
Fotó: Merényi Zita

 

Szolid eleganciájú, kora eklektikus stílusú palota az esztergomi várhegy árnyékában, a Pázmány Péter és a Liszt Ferenc utca találkozásánál. Fegyelmezett vonalvezetésű, s mégis szabálytalan épület, furcsa, éles sarokkal, arányossága hangsúlyozásaképpen bal oldalán szimmetriát füllentő  álkapuval, oromzatán – jelentőségét kiemelendő – a bibliafordító Szent Jeromos „oroszlános”szobrával. A helyi polgárok, diákok, az idelátogató hazai és külföldi turisták nagy része eddig úgy ment el a Bibliotheca Ecclesiae Metropolitanae Strigoniensis mellett, hogy nem is sejtette, milyen kincseket őriz e patinás intézmény. Pedig, ahogy a főszékesegyházi könyvtár igazgatója, Szalai Katalin mondja, a középkori és a kora újkori művelődéstörténetet tárgyaló tankönyveknek alig van olyan fejezete, amelyben hivatkozásképpen ne szerepelnének valamilyen összefüggésben e gyűjtemény kordokumentumai. Erdő Péter bíboros, prímás és az Esztergom–budapesti főegyházmegye anyagi támogatásával újul meg a Főszékesegyházi Könyvtár, amely május 19-én állandó kiállítással és új múzeumi terekkel nyitja meg kapuit az érdeklődők előtt.
Az épület bejárását megelőzően a hosszú olvasóteremben ültünk le beszélgetni Szalai Katalinnal, akit először a könyvtár fordulatokban, veszedelmekben bővelkedő történetének rövid összefoglalására kértünk. „Magyarország egyik legrégebbi és leggazdagabb egyházi könyvtára a kora középkori időkre tekint vissza; az »esztergomi egyháznak« már ekkor is voltak liturgikus kötetei, később az oktatáshoz kapcsolódó dokumentumai, de a középkori gyűjteménynek nem maradt fenn jegyzéke. A Bibliothecában őrzött anyag azon hazai könyvtárak közé tartozik, amelyek kalandos történetük, többszöri utaztatásuk ellenére, fájdalmas veszteségekkel ugyan, de átvészelték az elmúlt évszázadokat. A török betörés elől Nagyszombatba menekült az Egyház, és menekítették a könyvtárat is. Ami itt maradt, az megsemmisült, ha nem a török által, akkor a várvédő, átvonuló zsoldosok miatt. A gyűjtemény egy bizonyos része Budára került, onnan pedig Bécsbe, véglegesen. Mégis: a nehéz idők ellenére az érsekség visszaköltözésekor a Nagyszombatba menekített könyvek már újabb kötetekkel gyarapodva kerültek vissza Esztergomba. A gyűjteményt később a káptalani és a pozsonyi érseki könyvtár köteteivel itt egyesítették.
Szalai Katalin ezután a „historia domust” tárta fel a „romantikus” kezdetektől a jelenleg is zajló felújításokig:  „A XIX. század közepe, a Nagyszombatból, Pozsonyból való visszatérés a nagy prímási építkezések kora. A bazilikával és a prímási palotával együtt felépült a Főszékesegyházi Könyvtár, vagy, ahogyan a városban ma is nevezik: a Bibliotheca. Kopácsy József vette meg a telket, Scitovszky János idején készült el az épület, s a Hild József által tervezett könyvtár 1853-ban nyílt meg. A Bibliotheca kialakításában szakított a barokk teremkönyvtár formával. Ez volt az ország első korszerű tékája, amelyet funkcióhoz tervezve alakítottak ki kisebb terekkel, a földszinten raktárakkal – onnan kiszolgálva az emeleti helyiségekben helyet foglaló olvasókat. A XIX. századi állapotokhoz viszonyítva lényeges átalakítás nem történt itt. Most viszont az egész épület megújul, később az udvar és a filagória is.
A munkálatok első szakaszánál tartunk, az épületet aka­dály­mentesítjük, lift készül, klimatizált helyek létesülnek. A május 19-i megnyitót követően kulturális programokat és múzeumpedagógiai lehetőségeket is kínálunk. Igaz, némi türelmet kérve, mivel az épület megszépítése még éveken át tart majd, s ez elkerülhetetlenül kellemetlenségeket fog okozni az olvasóknak. A folyamatosan bővülő kínálatú honlapunkon pedig – amely, tekintettel a könyvtár hagyományaira, latinul is olvasható – digitalizálva láthatók, kutathatók majd a gyűjtemény legfontosabb, legérdekesebb darabjai.
Forgách Ferenc érsek az 1611-es nagyszombati zsinaton határozatba adta, s azóta hagyomány, hogy a kanonoki hagyatékok ide kerülnek. Ezek általában az adott egyházi vezető érdeklődési körét tükröző, nagyon értékes gyűjtemények. A könyvtár tehát főleg hagyatékokból gyarapodott és bővül ma is.
A műemlék lépcsőházban a historizáló stílusú, színpompás szekkók az elhangzottakat illusztrálják. Egyrészt a Bib­liothe­ca-alapítás „szellemiségéről” vallanak, másrészt a könyvtártörténet kiemelkedő alakjainak állítanak emléket. „A falképeket – Lepold Antal kanonok megbízására – a Berlinben és Münchenben tanult Magasi Németh Gábor készítette el 1930–1931-ben – mutatja az intézményvezető. A mennyezeti festmény, A hétpecsétes könyv Szent János apostol látomását jeleníti meg.  Az oldalfalon a régi könyvtár alapítását és életét bemutató idealizált képen a harmincas évek esztergomi, illetve a városhoz kötődő jeles egyházi és világi személyiségeit örökítette meg a művész. A középen álló, pálos szerzetesként ábrázolt figura a mecénás, a falfestést megrendelő könyvtári prefektus: Lepold Antal. Az asztalnál – ugyancsak fehér habitusban – az időközben boldoggá avatott Meszlényi Zoltán ül, aki 1946-tól püspökként szintén a könyvtár prefektusa volt. Az emeleti falon a könyvtár történetében fontos szerepet játszó egyháziak mellképei láthatók: a hagyomány szerint a XIV. század végén Küküllői János kanonok, Nagy Lajos király történetírójának végrendeleti ajándéka gyarapította a könyvtárat; Kőszeghy János kanonok jelentős adománnyal gazdagította a gyűjteményt; Lippay György vásárolta meg a Fugger-gyűjteményt, és Scitovszky János idején adták át a könyvtár jelenlegi épületét.”
Az új múzeumi rész megtekintése során Szalai Katalin külön kitért az intézményben őrzött kincsek némelyikére: „Az egyházi gyűjtemények közül könyvtárunk őrzi a legtöbb kódexet. Nem »szép«, de számomra az egyik legérdekesebb darab a XII. századi Tractatus in Cantica Canticorum, amelynek az utolsó levelére 1130 táján (!)  latin bejegyzés került, az első nyolc Árpád-házi királyunk temetkezési helyének megjelölése: „Jámbor emlékű királyunk, Szent István eltemettetett Fehérváron, András a tihanyi apátságban, (…) László Váradon”– szól a  fordítás. Árulkodó, hogy Aba Sámuelt és Orseolo Pétert nem említi a krónikás. Lászlót még nem nevezi szentnek, ez bizonyítja, hogy a bejegyzés 1192 előtti. A kódexek közül mindenképpen figyelemre méltóak a magyar megrendelésre készült, itt használt könyvek. A kétkötetes Bakócz-graduálé a világ legnagyobb liturgikus kódexe; hatvanhárom kiló. Bakócz Tamás unokaöccse, a zágrábi püspök számára készíttette, de aztán – Bakócz halála miatt – Oláh Miklós idején folytatták a díszítését. A Lövöldi corvina Mátyás könyvtárából való ősnyomtatvány. Bejegyzése szerint Mátyás, amikor Beatrix királyné és annak fivére, Aragóniai János társaságában meglátogatta a lövöldi karthauziakat, megbetegedett, de »megesett rajta az Úr szíve«, és a barátok »pálforduló« napjára meggyógyították őt. Ezért a király hálából ajándékba adta ezt a kötetet a szerzetesközösségnek. Az egyik legjelentősebb hazai nyelvemléket, a Jordánszky-kódexet is itt őrizzük, amely ószövetségi részleteken túl majdnem a teljes Újszövetség és a páli levelek magyar fordítását tartalmazza. 1516–1519-ben készült – tehát jóval Káldi és Károli előtt járunk! Feltételezhető, hogy a Margit-szigeti domonkos apácák olvasmánya lehetett. A Nagyszombati kódex szintén itt őrzött magyar nyelvemlék.
II. Ulászló király hatalmas graduáléja a reneszánsz könyvművészet egyik utolsó, gazdagon illusztrált alkotása. Az egyházi ünnepek rendjében halad, a nagyobb ünnepek oldalai teljes egészében gazdagon kifestettek. Mellé került a Budai psalterium is. A középkori magyar gregorián zene, az esztergomi rítus dallamvilágát e kódexek őrzik. Vagyis a nyelvemlékek mellett óriási jelentőségű, zenetörténeti vonatkozású munkákat is tartalmaz a gyűjtemény. A hamarosan elkészülő kódexkatalógus – a Madas Edit vezette MTA–OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport munkája – nagymértékben segíti majd ennek a gyűjteményrésznek az alapos, tudományos igényű megismerését. A megnyitó ünnepségen pedig a Schola Academica tolmácsolásában liturgikus kódexeink dallamai csendülnek fel.
Mindig akadnak meglepetések; például kötéstáblák is rejthetnek kultúrtörténeti-nyelvemléki szempontból jelentős, érdekes töredékeket. A közelmúltban XVII. századi kéziratos levelek kerültek elő, melyeket Szelepcsényi György érseknek írtak. A könyvtár köteteinek, többségében latin nyelvű kéziratainak feldolgozása folyamatosan zajlik; az állomány online elérhetősége jelenleg körülbelül hetvenszázalékos. És a metszet- és fotógyűjteményről még nem is beszéltünk…
Elsősorban Istené a dicsőség, de rengeteg köszönettel tartozunk. A felújítás terveit a KIMA Építészstúdió készítette, a remekbe szabott kivitelezést az Alp-Inter Kft. végzi, Hertlik István műszaki ellenőr gondos felügyelete alatt.”
A Bibliotheca Ecker Judit belsőépítész tervei szerint frissen kialakított kiállítási része négy teremből áll. Egy plafonig bepolcozott kisebb szobában a raktárból felhozott – numerusrendet követő, vagy­is a beérkezés szerint sorszámozott – könyvállomány az ott őrzött mintegy kétszázezer kötet „hangulatát” hivatott megidézni.
A „központi” helyiség – amelyben az eredeti falfestés egy részét is sikerült helyreállítani – időszaki tárlatoknak ad majd helyet. A május 19-i megnyitóra a lehető legismertebb, leglátványosabb anyag összeállításával készül a könyvtár. A nagy kódexek kiállítására alkalmas középső tárlóban most a legféltettebb kincsek láthatók. A reneszánsz könyvművészet egyik remekét, az Ulászló-graduálét a közelgő pünkösd ünnepénél nyitották ki; mellette az ékítését és méretét tekintve is lenyűgöző Bakócz-graduálé. De itt a Budai psalterium, a Cserődy-missale, valamint az 1482-ben készült, iniciálékkal és miniatúrákkal gazdagon díszített hártyakódex, a Neustifti Evangelistarium is.
Az egyik oldalon esztergomi helytörténeti összeállítás vonja magára a figyelmet a várat és a várost ábrázoló XVI–XVII. századi metszetekkel, látképekkel, Beszédes Sándor 1876-os árvízi fényképeivel és Esztergom vármegye – Bél Mátyás kéziratos hagyatékából származó – leírásával. A másik vitrint az ökumenizmus szellemében a reformáció ötszázadik évfordulójára, nagyrészt a protestáns anyagból válogatva rendezték be. Ősnyomtatványok (1450 és 1500 között nyomtatott művek), bibliák, kéziratok, habán kódexek; Szenczi Molnár Albert kötete, I.Rákóczi György-féle „öreg graduál” a fejedelem kézírásával, a Dunántúli Református Egyházkerület első ismert és máig fennmaradt protocolluma, vagyis a legelső zsinati jegyzőkönyve… A mottó Köleséri Sámuel református lelkésztől származik: „a’ Sion Vara a’ Sz. Irason s-amaz romolhatatlan kősziklán, van építve”. Most ide, a többi Szentírás mellé került a már emlegetett Jordánszky-kódex; a képes-táblanyomatos „szegények Bibliája”, a Biblia Pauperum, valamint a Balassa Biblia családi vonatkozású, sűrű jegyzetsorokkal. Benne Balassi Bálinttal kapcsolatban két kortárs „tanúság”; az egyik 1554-ből:„let Balassa Bálint október 20-án 9 órakor délelőtt szombati napon Zólyomban”, a másik 1594-ből: „Esztergom vára vívásakor, midőn ostromnak mentenek a vízvárnak, lőtték meg Balassa Bálint Uramot az ostromon. Minden két combján általment a golóbis, de csontot és ízet nem sértett. Vesztette az barbély, Mátyás hercegé, nem akarván szót fogadni az magyar barbélyoknak és holt meg hertelen…”
A következő, múzeumpedagógiai célokat is szolgáló terem a legendás „István bácsinak”, Majer Istvánnak állít emléket.  A polihisztor kanonok ezerkétszáz darabot számláló – nemrég újrakötött – „mappái” lázas gyűjtőszenvedélyéről árulkodnak. Szinte mindent gyűjtött: kódexlapokat, metszeteket, névtárakat, leveleket, nyomtatványokat, fényképeket, sok értékes vonatkozást Esztergom múltjával, helytörténetével kapcsolatban is. Itt kapott helyet a Szalkai-iskoláskönyv: a mohácsi csatában elhunyt érsek, Szalkai László kézirata is, melyet a sárospataki plébániai iskola növendékeként készített és használt.
Az új múzeumi rész szíve-lelke azonban az eredeti helyén megtekinthető, fa- és vasajtókkal védett Fugger-gyűjtemény. A klasszikus főúri könyvtárszobát idéző, klimatizált terem falait betöltő polcokon mintegy háromezer kötet sorakozik katonás rendben. A kollekció 1681 darabját 1641-ben Lippay György esztergomi érsek vásárolta meg az augsburgi Fugger családtól, majd az úgynevezett Bibliotheca Vetust utódai, Sze­lep­csé­nyi György és Barkóczy Ferenc gyarapították további vételekkel. Nemrég az esztergomi városi könyvtárból letétként „visszakerült” az eredeti helyére két idetartozó kötet. A gyűjtemény nagy része antikva, vagyis 1500 és 1600 között nyomtatott könyv, amely folyamatos restaurálásra szorul. Ezt a nélkülözhetetlen munkát Fehrentheil Henriette és Csuzi Enikő végzi. A páratlan együttes a kor tudományosságát reprezentálja: a teológia, a biblikum és az egyházjog mellett csillagászattal, orvostudománnyal, zenével és építészettel foglalkozó köteteket tartalmaz. A hangulatos olvasólámpa és a maradásra késztető zsámolyos fülesfotel melletti asztalkán a könyvtár első tematikus jegyzéke, a Hunger-katalógus beszédes „időkapszula” a XVII. század második feléből. Az egységes fehér pergamenbe kötött könyvsorok „körpanorámája” előtt a tetszetős enteriőr része a Willem Janszoon Blaeu amszterdami műhelyéből, a XVII. századból való ég- és földgömb.
A kiállítás kompozíciójáért a könyvtár szakembergárdáját illeti dicséret. A berendezés és a feliratok szövegezése Dobó Judit és
Horváth Mária könyvtárosok munkája, akik sok segítséget kaptak az intézmény többi munkatársától. Kitűnő a szakmai együttműködés a város más egyházi gyűjteményeivel, a Keresztény Múzeummal is.
A „fuggerektől” ismét kilépve a színorgiás díszlépcsőházba, Szalai Katalin arra a kérdésre, hogy mit vár a könyvtár nyitásától, jogos elfogultsággal válaszolt: „Azt, hogy minél többen megtudják, milyen csodálatos értékekkel büszkélkedhet Esztergom ezen a téren is. Történelmünk hányatott évszázadai ellenére annyi minden maradt meg itt, hogy a szerencsésebb, boldogabb nemzetekhez képest sincs szégyellnivalónk. A múzeumi tér kincsei az európai kulturális örökséget reprezentálják, és múltunk megismerésére kínálnak lehetőséget. Szeretettel várjuk a látogatókat, hogy erről mindenki a saját szemével győződjön meg!”