Schmidt Egon

Hol reggel, hol délután, de naponta végigmegyek a Szabadság hídtól a Petőfi hídig terjedő partszakaszon. Látszólag érdektelen terület, mégis mindig akad látni- és megfigyelnivaló. Az enyhe november végi napokon még alig lehet sirályokat látni a víz felett. Most, hogy beköszöntött a tél, már többen vannak, de az igazi tömeg, amikor a madarak végig ott ülnek a hajókikötők korlátjain, még hátravan. November 26-án láttam az idei őszön az első kárókatonát. A víz fölött szállt, de amint a Szabadság hídhoz ért, emelkedni kezdett, és átrepülte. Már korábban is megfigyeltem, hogy ezek a fekete madarak, a dankasirályokkal ellentétben, nem szívesen kelnek át a híd alatt.

Ragyogott a nap, fújt a szél, szinte márciusi idő volt, amikor a Szabadság hídon a hegy felé mentem. A Duna fölött két sirály repült, egészen alacsonyan szálltak, és bár amíg néztem őket, nem találtak semmit, pontosan tudták, hogy a víz mindig hoz valamit.

Párás, kissé ködös, szomorkás, igazi késő őszi reggel volt, amikor november 9-én a Népligethez értem. A fák nagy része már kopaszon állt, sárgásra váltottak a tölgyek levelei, és bár szélcsend volt, egymás után hullottak a földre.

Vonuló madaraink novemberben már a messze Délen járnak. Egyes fajok, amelyek csak Dél-Európába repülnek, már meg is érkeztek oda, ahol a téli időszakot töltik. Közöttük mindig akadnak áttelelők is. A télen látható és enyhe napokon akár éneklő vörösbegyek például kis részben hazaiak, sokan viszont a messzi Északról, a gyűrűzések tanúsága szerint például Finn- és Svédországból látogatnak hozzánk. Az utóbbi években egyre gyakrabban láthatunk áttelelő nagy kócsagokat és szürke gémeket, amelyek, ha a vizek befagynak, a mezőkön pockokra vadásznak.

Idén tavasszal is jártam a Budakeszi határában húzódó Bodzás-árok mentén, aztán később augusztusban, amikor poszáták, seregélyek, sárgarigók érkeztek a bokrokra, és csipkedték a lédús fekete bogyókat.

Soha nem tudom eldönteni, mikor szebb az erdő vagy éppen a Margit-sziget: tavasszal, májusban, amikor a fák és a bokrok csillogó zöld ruhába öltöznek a napfényben, vagy októberben, amikor a haldokló levelek csodálatos színka­val­kádja teszi varázslatosan széppé az erdőt.

Andris fiammal és feleségével, Icával október 12-én Apajpusztára látogattunk.

Évente többször is ellátogatok a Normafához. Sze­retem az ott álló öreg fákat, és különösen tavasszal gazdag a madárvilága is.