A napsütötte Gellért-hegyen

A hegy kopaszon állt, már a tölgyek is levetkőztek, csak mutatóban hintázott rajtuk néhány, sárgára színeződött levél. A hegy megfogta a szelet, november 23-ához képest kifejezetten jó idő volt. A Verejték utca elején, a bokrok alatt fekete rigó kutatott táplálék után. Csőrével kapkodta szét a száraz leveleket, alájuk pillantott, néha felcsípett valamit, aztán dolgozott tovább. Ez a madár, egy koromfekete hím már itt fog telelni, amíg a hó le nem esik a hegyen. Majd a közeli kertekben mindig talál annyi élelmet, ami, ha szűkösen is, de átsegíti egyik napról a másikra. Valószínűleg itt marad az a vörösbegy is, amelyet már följebb láttam. A sétányon ugrált, de amikor közelebb értem, „cik-cik” hangokkal a bokrok közé repült.
Az egyik fán harkály kopogott. A lombok nélküli ágakon nem volt nehéz megtalálni. Szorgalmasan vésett valamit a kérgen, néha felpillantott, de nem törődött az alatta áthaladó emberekkel. A nagy fakopáncsból több pár is költ a hegyen; korábban gyakran figyelhettem odút ácsoló példányokat. Kicsit távolabb két csuszka került elém. A párok télen is együtt vannak, és mindenhová követik egymást. Az egyikük leszállt a sétányra, a párja követte, de nyomban utána megint egy fa törzsén láttam őket. Széncinegék mozogtak a bokrok között, többen az avarban kutakodtak. Évekkel ezelőtt, egy őszi napon, nem messze innét egy, a bokor alól előugró macska elkapott egy ilyen, az avarban nézelődő cinegét. Hiába rohantam oda, a macska gyorsabb volt, és eltűnt a szájában lógó zsákmányával.
Egészen fent, a Citadella alatti füves részen fél tucat vetési varjú sétált. Míg a legtöbb hozzánk érkező vándormadár észak felől jön, a vetési varjak keletről, a nagy orosz és ukrán síkságok felől látogatnak hazánkba minden ősszel. Az egész országban láthatók, a földeken, az utak mentén, de betérnek a kertekbe is. Ezek itt békésen sétáltak, fekete tollaik csillogtak a napsütésben. Később két dolmányos varjú érkezett. Leszálltak a vetésiek közelében, ám nem kedvelhették a fekete rokonokat, mert állandóan odébb kergették őket.
Néztem őket egy ideig, aztán továbbmentem a sziklás sarok felé, ahol korábban rendszeresen lehetett havasi szürkebegyeket látni. Évről évre megjelentek, nagyon bizalmasak voltak, egészen közelről figyelhettem őket. Aztán egy ősszel hiába kerestem őket, és azóta egyetlenegyet sem láttam itt. Kár, mert nagyon szép madarak.
Lefelé menet egy újabb fekete rigót láttam, ez is az avarban keresgélt. Kíváncsi volnék, vajon egy madár hány négyzetméternyi avart forgat meg évente. Megnéztem lejjebb is egy sziklás részt, ahol szintén voltak már havasi szürkebegyek, de itt is hiába kerestem őket. A Duna fölött megint ott repült két sirály, majd egy harmadik is csatlakozott hozzájuk. Az egyikük látott valamit, lecsapott a vízre. Apró falat lehetett, nyomban lenyelhette, mert hiába repült oda a másik kettő, nekik nem jutott semmi.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..