Katolikus postások és vasutasok kongresszusa – Nyolc ország részvételével rendezték meg Budapesten május 7. és 10. között az Európai Katolikus Postások és Vasutasok XVII. Kongresszusát, melynek témája II. János Pál pápa szolidaritásról szóló tanítása volt, illetve annak megjelenése a munka világában. A Szent István-bazilika Szent Jobb-kápolnájában tizenegy pap koncelebrálásával bemutatott szentmisével kezdődött meg a találkozó.
Ifjúsági zarándoklat Márianosztrára – „Magyarországról, édes hazánkról, ne feledkezzél el szegény magyarokról!” – egyre közelebbről hallatszott az ismert Mária-ének, ahogy a márianosztrai kegytemplomhoz érkeztek zászlókkal és kegyképekkel a fiatal zarándokok.
Csermely Anna M. Amábilis nővér – „Kapuváron születtem, ötödik gyerekként. Nyolcan voltunk testvérek, négy fiú, négy lány. Gyerekkorunk szép emlékként maradt meg bennem, édesapám gépész-lakatosként mindenhez értett, télre korcsolyát csiszolt nekünk. Mindig mozgékony gyerek voltam, a szomszédban lakott egy kerékpárjavító, oda átjártam, és a nagy udvarban megtanultam biciklizni az ottaniak nagy csodálkozására.
Szabó Jolán Ildikó szociális testvér – „Mivel beteges voltam, nem gondoltam arra, hogy szerzetbe lépjek. Az volt az elképzelésem, hogy elvégzem a Szociális Képzőt, hogy szociális munkásként valami jót tehessek az emberekért. Láttam egy újságban hirdetést a képzőről, és kértem egy ismertetőt. Salkaházi Sára testvér, aki a képző igazgatója volt, véletlenül a rend ismertetőjét küldte el. Nemsokára felvettem velük a kapcsolatot, majd 1939. április 15-én, hetvenegy éve léptem be a Szociális Testvérek Társaságába” – meséli hivatásának kezdetét Szabó Jolán Ildikó testvér.
Ezzel a mottóval rendezett találkozót április 17-én a budapesti Rózsafüzér Királynéja-templom egykori és jelenlegi közössége. A szentmisén közösen gitároztak és énekeltek gyermekeikkel együtt mindazok, akik az évtizedek folyamán ide jártak. A Thököly úti istenháza a hetvenes és nyolcvanas években Budapest egyik leglátogatottabb temploma volt.
Szendrői Ágnes Kriszta szociális testvér – „Tizenöt éves voltam, amikor úgy döntöttem, apáca leszek. Érettségi után egyetemre mentem, négy szemesztert el is végeztem természetrajz és földrajz szakon – de közbeszólt a háború. 1944 júniusában léptem be a Szociális Testvérek Társaságába. A noviciátus első éve izgalmas volt, mert a háború miatt az alapító főnöknőnk minket, fiatalokat Romándra küldött, ahol a plébános úr fogadott be bennünket. Tizenketten voltunk jelöltek, és két testvér élt velünk. A plébános urat többször zavarták az oroszok, titkos leadóállomást kerestek, ezért mi hol a padláson, hol a pincében húztuk meg magunkat” – kezdi szerzetesi életének első izgalmait Szendrői Ágnes Kriszta testvér.
Leitner Etelka Cecília szociális testvér – „Szüleim tizedik gyermekeként születtem Aradon, amikor a város még Magyarországhoz tartozott. Tízen voltunk testvérek, a legidősebb diftériában meghalt, így öt lány és négy fiú érte meg a felnőttkort közülünk. Az elemit és a polgári iskolát szülővárosomban, a Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek intézetében végeztem.
Kara Zsuzsanna szociális testvér – „Zentán születtem, gyermekkoromban nagyon egyszerűen éltünk. A gimnázium után Szabadkára mentem tanítóképzőbe.
