Rosdy Pál

A XIX. szá­zad­ban és a XX. szá­zad el­ső fe­lé­ben a ze­ne­kar­ra írt, sza­bad for­má­jú kom­po­zí­ci­ók, a szim­fo­ni­kus köl­te­mé­nyek jel­leg­ze­te­sen prog­ram­ze­nei mű­fajt te­rem­tet­tek. E mű­vek ál­ta­lá­ban iro­dal­mi al­ko­tá­sok­ból ve­szik prog­ram­ju­kat. A mű­faj egyik leg­na­gyobb mes­te­re Liszt Fe­renc volt. Most el­hang­zó Les Préludes-jét Lamartine köl­te­mé­nye ih­let­te. Stravinskyt ugyan­csak egy po­é­ma, Dukas A bű­vész­ina­sát Goe­the köl­te­mé­nye, Mu­szorgsz­kijt Go­gol Szent Iván-éj cí­mű drá­má­ja, Smetanát ha­zá­ja „nem­ze­ti” fo­lyó­ja, a Mold­va, Richard Strausst pe­dig Nietz­sche fi­lo­zó­fi­ai mű­ve in­dí­tot­ta kom­po­ná­lás­ra. A hat szim­fo­ni­kus köl­te­mény meg­hall­ga­tá­sa a Nem­ze­ti Fil­har­mo­ni­kus, a Pan­non Fil­har­mo­ni­kus és a Du­na Szim­fo­ni­kus Ze­ne­kar ki­vá­ló tol­má­cso­lá­sá­ban rit­ka él­ményt ígér.

Hang­ver­seny a Corinthia Grand Ho­tel Royal bál­ter­mé­ben (2010)

1896-ban, az ez­red­éves ün­nep­sé­gek ide­jén nyílt meg elő­ször a bu­da­pes­ti Er­zsé­bet kör­úton a Royal Nagy­szál­ló, mely­nek bál­ter­me ma új­ra klasszi­kus hang­ver­se­nyek szín­he­lyé­ül is szol­gál. A most lát­ha­tó, két év­vel ez­előt­ti kon­cert mű­so­rán sze­re­pel töb­bek közt Joseph Haydn B-dúr szim­fó­ni­á­ja, amely a „La Reine” (A ki­rály­né) ne­vet kap­ta, mi­vel má­so­dik té­te­lé­nek egyik té­má­ja Marie Antoinette ked­venc da­lá­ból va­ló. A mű­vet Haydn 1785-ben vagy egy év­vel ké­sőbb ír­ta Eszterházán. A mes­ter ang­li­ai út­ja után, 1795 és 1798 kö­zött, Händel ha­tá­sá­ra ír­ta a Te­rem­tés-ora­tó­ri­u­mot, mely­ből ez­út­tal két ária csen­dül fel. Új­ra meg­cso­dál­hat­juk Mo­zart 1788-ban írt, C-dúr szim­fó­ni­á­ját is, mely csak a XIX. szá­zad­ban kap­ta a Ju­pi­ter-szim­fó­nia „be­ce­ne­vet” — fen­sé­ges nyi­tó­té­te­le mi­att. A va­rázs­fu­vo­la cí­mű ope­rá­já­ból Pamina ári­á­ját hall­gat­hat­juk meg Rost And­rea elő­adá­sá­ban. A mű­sort az 1773-ban szü­le­tett, Exsultate, jubilate (Uj­jong­ja­tok) szó­ló mo­tet­ta zár­ja, me­lyet mi­lá­nói út­ja so­rán írt Mo­zart.

Ma­gyar is­me­ret­ter­jesz­tő film­so­ro­zat (1986)

Rockenbauer Pál (1933—1987), a ma­gyar te­le­ví­zi­ós ter­mé­szet­fil­me­zés meg­te­rem­tő­je föld­rajz—bi­o­ló­gia sza­kos ta­ná­ri dip­lo­má­val és szé­les kö­rű mű­velt­ség­gel ke­rült a Ma­gyar Te­le­ví­zi­ó­hoz, ahol ha­lá­lá­ig dol­go­zott. Öt vi­lág­ré­szen ké­szí­tett ter­mé­szet­fil­me­ket: a Föld­kö­zi-ten­ger part­ján, In­di­á­ban, Ne­pál­ban, az Antarktiszon, Észak- és Dél-Ame­ri­ká­ban, il­let­ve Óce­á­ni­á­ban, Ha­waii­-on, a Ki­li­man­dzsá­rón, a Pa­mír­ban egy­aránt járt. Utol­só éve­i­ben a dél-du­nán­tú­li kék­tú­ra vo­na­lán for­ga­tott, az Írott-kő­től Szek­szár­dig, 561 ki­lo­mé­te­ren. En­nek a so­ro­zat­nak lát­hat­juk most az egyik ré­szét. Ha­lá­la után itt, a zengővárkonyi gesz­te­nyés­ben kí­vánt meg­pi­hen­ni, ame­lyet a ma­gya­rok ősei év­szá­zad­ok­kal ez­előtt te­le­pí­tet­tek. Húsz év­vel ez­előtt még cso­da­szép volt az er­dő, most azon­ban gyö­kér­rá­gó bo­ga­rak pusz­tít­ják, je­lé­ül an­nak, hogy nem itt van örök nyu­gal­munk.

Ma­gyar film­víg­já­ték (1943)

Mó­ricz Zsig­mond si­ke­res szín­da­rab­já­ból a ki­vá­ló pró­za­író, Tersánszky Jó­zsi Je­nő for­ga­tó­köny­ve alap­ján He­ge­dűs Ti­bor ké­szí­tett fil­met, aki ak­kor a Víg­szín­ház fő­ren­de­ző-igaz­ga­tó­ja volt. A Sá­ri bí­ró a ma­gyar fil­mek emel­ke­dő szín­vo­na­lát je­lez­te. Cím­sze­rep­lő­je a ko­ra­be­li ma­gyar fil­mek ál­lan­dó, nép­sze­rű szí­né­sze Mály Gerő (1884—1952) volt. Az er­dé­lyi mű­vész fő­leg ko­mi­kus sze­re­pek­ben volt em­lé­ke­ze­tes. 1946-ban New York­ba emig­rált. Utol­só film­je a Sá­ri bí­ró volt. Láz­ár Má­ria, egy len­gyel her­ce­gi csa­lád le­á­nya ugyan­csak szá­mos ma­gyar film mű­vé­sze volt. Az as­­szony­ura­lom alatt ál­ló „Sá­ri bí­ró” nem kí­ván to­vább a fa­lu bí­rá­ja len­ni. Jós­ka fi­á­val si­ker­rel szö­vet­ke­zik fe­le­sé­gé­vel szem­ben, Sá­ri be­fo­lyá­sa még­is meg­ma­rad…

Be­kez­dé­sek Krzysztof Zanussitól

Ma­gyar do­ku­men­tum­film-so­ro­zat (2010)

Nagy­ap­ja olasz vas­út­épí­tő mér­nök­ként ke­rült len­gyel föld­re. An­nak el­le­né­re, amit szár­ma­zá­sá­ra val­ló ne­ve sej­tet, a ne­ves film­ren­de­ző Var­só­ban szü­le­tett 1939-ben. Fi­zi­kát a var­sói, fi­lo­zó­fi­át a krak­kói egye­te­men ta­nult. Emel­lett film­el­mé­le­ti kur­zust is vég­zett. Ez­után éve­kig ama­tőr fil­me­ket ké­szí­tett, majd do­ku­men­tum­fil­mek kö­vet­kez­tek. Egy len­gyel film­stú­dió igaz­ga­tó­ja.  Ed­di­gi mint­egy hu­szon­hét film­je kö­zül az el­sőt 1969-ben ren­dez­te, Köz­já­ték cím­mel. A szá­mos fesz­ti­vál­díj­jal el­is­mert al­ko­tó több egye­te­men is ta­nít. 1981-ben II. Já­nos Pál pá­pá­ról is ké­szí­tett fil­met, mely­nek for­ga­tó­könyv­ét is ő ír­ta. Ugyan­ak­kor ta­nács­adó­ja is volt a szent­atyá­nak. Je­len­tő­sebb mű­vei: Mér­leg, Spi­rál, Kons­tans, A nyu­godt Nap éve, Fe­ke­te nap, A mi Urunk test­vé­re. Er­köl­csi kér­dé­sek gyak­ran ke­rül­nek lá­tó­te­ré­be, s a val­lá­si té­mák sem ide­ge­nek sze­mé­lyé­től és mű­ve­i­től. Er­ről is vall e film­ben.

Szám­űzött ma­gyar iro­da­lom (2012)

Jól­le­het ősei né­met szár­ma­zá­sú­ak vol­tak, a XIX. szá­zad vé­gén ma­gyar ne­mes­sé és föld­bir­to­kos­sá vált a csa­lád. Az 1875-ben szü­le­tett író­nő nagy nyelv­is­me­ret­tel és kül­föl­di uta­zá­sa­i­val je­len­tős vi­lág­iro­dal­mi tá­jé­ko­zott­ság­ra tett szert. El­be­szé­lés­kö­te­tei után 1911-ben meg­je­lent el­ső re­gé­nyét (Em­be­rek a kö­vek kö­zött) öt nyelv­re le­for­dí­tot­ták. Leg­si­ke­re­sebb mű­ve a Ré­gi ház cí­mű csa­lád­re­gény (1914), amely ugyan­csak több nyel­ven el­ér­he­tő. Nap­ló­sze­rű írá­sai és úti­raj­zai mel­lett szü­le­tett tör­té­nel­mi tri­ló­gi­á­ja, mely a ta­tár­já­rás ide­jé­ben ját­szó­dik, cson­ka ma­radt. 1936—1937-ben No­bel-díj­ra je­löl­ték. 1937-ben hunyt el. Köz­éle­ti-kul­tu­rá­lis te­vé­keny­sé­ge mi­att 1945 után a „szám­űzött iro­da­lom” kö­ré­be so­rol­va el­hall­gat­ták.