Rosdy Pál

Születési évszámom (1932) mutatja, a csupa fiatalokból álló szerkesztőségünk mennyire fiatalít. Történész és levéltáros diplomát szereztem annak idején a budapesti egyetemen, a teológiához is konyítok valamit és nagyon érdekelnek a keresztény közösség hírei. Hosszú életem során a boldog családi otthonban felnövekvő gyermektől a politikai rabig sok minden voltam. Életem két meghatározó eseménye azonban az 1956-os forradalom és szabadságharc, valamint a II. vatikáni zsinat volt. Ezért is adok hálát Istennek, hogy megérhettem a rendszerváltozást és Ferenc pápát.

Félelem és önvizsgálat

Szerző:

Súlyos betegségtől szenvedő idős emberek inkább megváltásként várják a halált, semmint félnek tőle. Ezzel is magyarázható, hogy nem ijednek meg az őket meglátogató paptól, mint ahogyan attól hozzátartozóik tartanak sokszor. Inkább megnyugszanak tőle. Különösen igaz ez, ha legalább pislákoló hitük vagy valamiféle bűntudatuk van. Hiszen már nem is tudnák elhessegetni maguktól a halál gondolatát, amely minden idősödő ember számára nagy kihívást jelent. A hit próbatétele ez. Valóban hiszem-e az örök életet Istennél? Ha életemben is kerestem, és igyekeztem szolgálni Istent, akkor a vége felé is biztosan könnyebb megtalálnom őt. Lehetetlen, hogy a megélt szeretetnek ilyen hamar vége legyen.

A hallgató egyház

Szerző:

Így nevezték akkoriban a vasfüggöny túlsó oldalán, a szovjeturalom alatt élő egyházat. Miközben gyakran ismételgették a „kis lépések” meg az egyház és állam közötti jó viszony fontosságát, nem csökkent a rendőri ellenőrzés.

Még ma is elterjedt vélemény, hogy az egyház a papokat, a hierarchiát jelenti. Akkoriban az Állami Egyházügyi Hivatal még inkább vallotta ezt a II. vatikáni zsinat előtti felfogást, hiszen a papságot megfigyelni, rendszabályozni is könnyebb, mint ha a világi hívők szélesebb körében teljesedik ki az egyház.

Ferenc pápa új államtitkára

Szerző:

A szentszéki államtitkárság vezetőjét a Vatikán második emberének szokták nevezni. Az új vatikáni államtitkár, az ötvennyolc éves olasz Pietro Parolin a néhai Hugo Chávez „szocializmusából”, Venezuelából érkezett, ahol az elmúlt években pápai nunciusként szolgált.

Magyarország hősi harca 1956 a bécsi lapok tükrében

Szerző:

Október 24-én valamennyi bécsi lap nagybetűs szalagcíme a budapesti forradalom híréről szólt. Véres felkelésről és forradalomról számolnak be ezek a híradások. A diáktüntetők és a hozzájuk csatlakozók becsült számát és jelszavait is közlik az újságok – „Ruszkik haza! Ves szen Gerő!” –, s arról is tájékoztatnak, hogy az első tüntető a Magyar Rádió épületénél esett el.

„Politikai megfigyelők nézetei szerint a magyar kormány kezéből kicsúszott az ellenőrzés, és a kommunista pártvezetés két csoportra szakadt: az egyik szerint Nagy Imrét haladéktalanul meg kell tenni miniszterelnöknek. A másik (főleg sztálinista) csoport szerint pedig az »ellenforradalmat« – ha kell, szovjet csapatok segítségével is – le kell verni.” A Bild Telegraf különkiadásban számolt be a budapesti eseményekről. Szűkszavú Reuter-, AP-, AFP-jelentéseket közölt a Neues Österreich, de ebben a lapban már ekkor feltűnt Győr neve, ahol ezer tüntető követelte „Mindszenty visszahelyezését hivatalába” és a szovjet csapatok kivonását. A Neuer Kurier pedig Gerő Ernő „sakkhúzásáról” számolt be, aki 24-ére virradóra menesztette hivatalából Hegedüs András miniszterelnököt, és helyére Nagy Imrét nevezte ki.

Nem térítésről van szó

Szerző:

Amikor Ferenc pápa a La Repubblica című olasz napilap főszerkesztőjével, Eugenio Scalfarival beszélgetett, azt mondta: „Az erőszakos térítés (prozelitizmus) bődületes ostobaság, aminek nincs értelme. Inkább meg kell ismernünk, meg kell hallgatnunk egymást. Ez a fontos: megismerni egymást, meghallgatni egymást, tágítani a látókörünket.” A miszsziós vasárnapra szóló üzenetében is ezt írta a szentatya: „Az egyház missziós munkája nem térítés, hanem az életről szóló tanúságtétel, amely megvilágítja utunkat, és reményt kelt, szeretetre indít.”

Kezdetben…

Szerző:

Vatikáni pavilon a velencei biennálén

Immár ötvenötödik alkalommal nyílt meg június 1-jén a világ egyik legrangosabb kulturális eseménye. A velencei biennále az 1895-ös kezdet óta a kortárs művészek kétévente megrendezett, sokoldalú seregszemléje.

Mivel a Vatikán, illetve a katolikus egyházművészet éppen a XX. században elidegenedett a kortárs alkotóktól, nem csodálkozhatunk azon, hogy a biennálén mindeddig nem volt szentszéki pavilon. Hogy mást ne mondjunk, például az expresszionista, a kubista vagy szürrealista művészek nemigen találkoztak a hit világával, így a pápák és más egyházi megrendelők nem voltak mecénásai e művészeti irányoknak.

Elfogadta vagy sem?

Szerző:

Legtöbben úgy vagyunk vele, hogy ha jó barátunktól, ismerősünktől meghívást kapunk, örömest megköszönjük azt, de nem rögzítjük mindjárt a látogatás pontos idejét, körülményeit. Hiszen előbb meg kell beszélnünk házastársunkkal, a családdal.

A Közel-Kelet bibliai drámája

Szerző:

Az észak-olaszországi Bergamóból származó és a közel-keleti helyzetet hosszú éveken át megtapasztalt Pierbattista Pizzaballa ferences szerzetes (képünkön), a Szentföld őre” szeptember 20-án úgy nyilatkozott a német katolikus hírügynökségnek, hogy a közel-keleti keresztények drámai változások elé néznek. A kereszténység gyökerei azonban erősek, s más nehéz helyzeteket is túlélt már ez a kisebbség – fogalmazott a szerzetes, aki biztos abban, hogy „a keresztény kisebbség meg fog maradni, bár talán nem lesz annyira látható, mint a múltban”.

A szíriai helyzetet ugyanakkor egyenesen katasztrofálisnak nevezte Pizzaballa. „Attól tartok, hogy a mély megosztottság miatt az országban a libanoni polgárháborúhoz hasonló helyzet alakulhat ki. Ez a háború hosszú ideig elhúzódhat, és Libanonra is átterjedhet.”